Betűméret
kicsinyít
alapméret
nagyít

Jogtudományi Közlöny (1866-1934)

Jogtudományi Közlöny 1866

Jogtudományi Közlöny: hetilap a jog- és államtudományok köréből. (1866–1934)

1. évf. 1. sz. (1866. jan.)–69. évf. 47. sz. (1934)

Az Országgyűlési Könyvtárban és a DTT portálon:

1. évf. 1. sz. (1866. jan.)–69. évf. 47. sz. (1934)

Ugrás a folyóirat digitalizált számaira.
Az 1905 előtt megjelent évfolyamok szabadon hozzáférhetőek, a többi csak a Könyvtárban érhető el.

Közvetlen előzményének tekintik a provizórium időszakának végén, 1865-ben indult Vüncs (Dárday) Sándor által szerkesztett Jogtudományi Hetilapot (egyes források Magyar Jogtudományi Hetilapként említik). A lap rövid idő múlva – 1867-ben – beolvadt a Jogtudományi Közlönybe.

A Jogtudományi Közlöny az egyik legjelentősebb és leghosszabb életű jogi folyóirat, amely az 1934 és 1945 közötti kényszerszünet után újraindult és a mai napig megjelenik.

1865-ben Dárday Sándor kezdeményezésére indult útjára a Jogtudományi Hetilap, hogy az olvasóközönségnek olyan szaklapja legyen, amely hű tükre az akkoriban felpezsdülő magyar jogéletnek. Mindössze egy évvel később jelentette meg Ökröss Bálint saját szaklapját, a Jogtudományi Közlönyt. Bár mindkét kezdeményezés nagy reményekkel indult, hamarosan bebizonyosodott, hogy egyesített erővel több esélyük van a megmaradásra. Így 1867-ben a két szaklap Jogtudományi Közlöny címen egybeolvadt, megtartva a Jogtudományi Hetilap külső formáját.

A folyóirat indulásakor elsősorban törvényalkotási-kodifikációs kérdésekkel kívánt foglalkozni, ami tükröződik a rovatokban is. A legjelentősebb rovat a Tövényhozás című volt, amelyben Ökröss Bálint írt 13 részes tanulmányt a kodifikáció általános kérdéseiről, valamint más államok kodifikációs lépéseiről is jelentek meg írások. A folyóirat fő rovatai 1866-ban: Törvények és rendeletek, Törvényhozás /értekezések, szemlék a jog és államtudományok minden ágából/, Kültörvényhozás, Jogtörténelem, Tárgyalási terem, Jogirodalom, Különfélék.

A lap több munkatársa tevékenyen részt vett a törvény-előkészítés napi munkálataiban és gyakran jogalkotással kapcsolatos, élénk viták folytak a lap hasábjain.

A másik fő feladatát – a jogalkalmazás nyomon követését információszerzési illetve kritikai céllal – a folyóirat ekkor még nem tudta megvalósítani. A felsőbb bíróságok elvi jelentőségű döntései nyilvánosságra kerülésére irányuló előkészítő lépéseket még Dárday Sándor tette meg, mint a Jogtudományi Hetilap szerkesztője. Jól érzékelte, hogy az újra formálódó jogi életnek szüksége van a bírósági gyakorlat ismeretére, megfelelő tájékozódást kell nyernie abban és lépést kell tartani annak alakulásával. A döntvények közlését csak később, a kiegyezés után kezdhették meg. Lukács Antal és Pauler Tivadar legfőbb ítélőszéki bírók támogatásával kapta meg Dárday az engedélyt, hogy bírósági – elsősorban kúriai – döntvényeket tegyen közzé a Jogtudományi Közlöny mellékleteiben. A lap nemcsak összegyűjtötte és közreadta az ítélkezés anyagát, de rendszerezte, feldolgozta és időnként kritikával is illette.

A Jogtudományi Közlöny – amellett, hogy fontos dokumentum a korszak jogalkotási tendenciáinak megismerésében – egyedülálló forrás a 19. század második felének bírói gyakorlata szempontjából, hiszen a századfordulóig nem adtak ki hivatalos gyűjteményt a bíróságok gyakorlatáról, így ez kizárólag a lapból, illetve annak mellékleteiből tárható fel.

A folyóirat tartalmát tekintve a korabeli kodifikáció és jogalkalmazás szinte minden elvi és gyakorlati kérdésével – akár bírálat vagy javaslat formájában is – foglalkozott. A nagyobb terjedelmű, tudományos igényű cikkek mellett szakmai szempontból jelentős értékűek a kisebb rovatokban megjelent közlemények, a napi jogi élethez, eseményekhez kapcsolódó írások.

A folyóirat szerkesztői gondoskodtak arról, hogy a lap már megjelent évfolyamainak anyagában a megfelelő tájékoztatást, eligazodást biztosítsák az olvasók számára. Ezt célozták a tartalommutatók, tartalomjegyzékek. Összefoglaló tartalomjegyzékek jelentek meg a lap fennállásának 25. és 40. évfordulója alkalmából. Az 50. évfordulót pedig külön tanulmánykötet — Jogi dolgozatok a Jogtudományi Közlöny ötven éves fennállásának emlékére. 1865–1915. — kiadásával köszöntötték, amelyben a kor legnevesebb jogi szerzői tisztelték meg írásukkal a lapot.

A folyóiratnak jelentős érdemei voltak a jogi közélet egyéb területein is az említetteken kívül. Kezdeményezte hazai jogászszervezetek – ügyvédi egyletek, Magyar Jogászgyűlés – létrehozását és támogatta szakmai és tudományos tevékenységüket. A szerkesztőség különféle sorozatok, törvénytárak – például Igazságügyi törvénytár, Jogtudományi Közlöny Könyvtára – megjelentetésével segítette a jogalkalmazási munkát. Sokat tett a jogi műveltség előmozdításáért is. 1871-ben elindították Hoffmann Pál szerkesztése alatt a mindössze egyetlen évet megélt Jog- és államtudományi folyóiratot, amely több jelentős dolgozattal gazdagította a magyar jogi irodalmat. Az 1870-es évektől tudatos nyelvművelő munkálatok folytak a kodifikációval kapcsolatosan, jeles nyelvészek – mint Fogarassy János, Budenz József, Szarvas Gábor – részvételével. A magyar jogi műszavak átrostálása és alkotása eredményesnek tekinthető, mert nem egy kifejezés a kodifikáció során neves jogászok – mint Apáthy István, Matlekovics Sándor – révén belekerült a törvényekbe.

A lap szellemiségét biztosította, hogy a szerkesztés bizonyos folytonosságot mutat. Ökröss Bálint és Dárday Sándor mellett, illetve után elsősorban Zlinszky Imre, Fayer László és Vámbéry Rusztem azok, akik biztosították hosszabb időszakon keresztül a szerkesztés folyamatosságát.

A Tanácsköztársaság idején a lap nem jelent meg és 1920. évi újraindulása után is súlyos gondokkal küszködött, míg végül 1934-ben a lapot kiadó Franklin Társulat – feltehetően gazdasági megfontolások alapján – úgy döntött, hogy megszünteti azt.

Ahogy Vámbéry Rusztem fogalmazott Búcsú című írásában: [A Jogtudományi Közlöny] "Nemcsak tanúja és krónikása volt az idő múlásának, hanem tényezője is. Elsőnek közölte a felsőbíróságok gyakorlatait, innen indult ki a Jogászgyűlés, a Magyar Jogászegylet, az Ügyvédszövetség, a Bírói és Ügyészi Egyesület gondolata (...), tevékeny részt vett abban a hatalmas munkában, amely a régi magyar jogot az abszolút korszak után feltörő nyugateurópai irányzatokkal (...) egyesítette. (...) Innen indította meg Hoffmann Pál a magánjogi törvénykönyv nagy művét, itt fejtette ki Horvát Boldizsár 1866-ban a kodifikáció tervét. És a nevek, amelyek a mutatóban felcsillannak – (...) – tanúskodnak a biztos ércfedezetről, amely e lap kritikájának a hitelét megalapozta."

További adatok a lapról:

Periodicitás:

Megjelent: 1866–1918-ig 52 szám, 1919-ben 16 szám, majd 1920–1930-ig 24 szám, 1931-ben 31, 1932–1934-ig pedig 48 szám.

Melléklapok, mellékletek:

Curiai Határozatok. 1867–1905-ig felváltva a Jogtudományi Közlöny végébe, vagy a vonatkozó szám végéhez kötve.

Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület Hivatalos Értesítője. 1909–1919. A Jogtudományi Közlöny egyes számai után bekötve.

Ügyvédi Közlöny. 1932-1934. A Jogtudományi Közlöny egyes számai után bekötve.

Felelős szerkesztő:

1. évf. 1. sz. (1866)–3. évf. 13. sz. (1868): Ökröss Bálint

3. évf. 14. sz (1868)–68.évf. 5.sz.(1933): Dárday Sándor

Főszerkesztő:

25. évf. 1. sz.–68. évf. 5. sz. (1933): Dárday Sándor

68. évf. 6. sz. (1933)– 69. évf. 47. sz. (1934): Vámbéry Rusztem

További munkatársak:

Balog Arnold, Fabinyi Ferenc, Fayer László, Gallu József, Teller Miksa, Zlinszky Imre

Forrás:

  • Dárday Sándor: Ötven év. = Jogtudományi Közlöny, 1915. évi L. évf. 52. sz. 522–523. p.
  • Dárday Sándor: Ötven év. In: Jogi dolgozatok a Jogtudományi Közlöny ötven éves fennállásának emlékére. 1865–1915. Budapest: Franklin, 1916. 112–122. p.
  • [A Jogtudományi Közlöny szerkesztőségének búcsúja a Szemle rovatban.] = Jogtudományi Közlöny, 1934. LXIX. évf. 47. sz. 296 p.
  • A mi ünnepünk. = Jogtudományi Közlöny, 1915. L. évf. 52. sz. 519. p.
  • Nagy Lajos: A magyar jogi folyóirat irodalom fejlődésének vázlata. In: A Jogtudományi Közlöny (1865–1934) büntetőjogi tárgyú adatai. Budapest: Igazságügyi Minisztérium, Bv. Házinyomda, 1988. 5–67 p.
  • Nagy Lajos: A „régi" Jogtudományi Közlöny. In: A Jogtudományi Közlöny (1865–1934) büntetőjogi tárgyú adatai. Budapest: Igazságügyi Minisztérium, Bv. Házinyomda, 1988. 90–102 p.
  • A szerkesztő előszava. = Jogtudományi Közlöny, 1866. I. évf. 1. sz. 1–2. p.
  • Szladits Károly: Beköszöntő. = Jogtudományi Közlöny, 1946. Új folyam I. évf. 1-2. szám, 1.p.
  • Vámbéry Rusztem: Búcsú. = Jogtudományi Közlöny, 1934. LXIX. évf. 46. sz. 285–286. p.