Betűméret
kicsinyít
alapméret
nagyít

Jogállam

Jogállam

Jogállam: jog- és államtudományi szemle. (1902–1938)

1. évf. 1. sz. (1902)–37. évf. 9–10. sz. (1938. nov.–dec.)

Az Országgyűlési Könyvtár állományában és a DTT portálon:

1. évf. 1. sz. (1902)–37. évf. 9–10. sz. (1938. nov.–dec.)

1919-ben 4 alkalommal jelent meg összevont számokkal.

Ugrás a folyóirat digitalizált számaira.
Az 1905 előtt megjelent évfolyamok szabadon hozzáférhetőek, a többi csak a Könyvtárban érhető el.

A Jogállam korának haladó szellemű, nívós folyóirataként indult meg 1902-ben és ezt a magas szellemi színvonalat egészen 1938-ig, az utolsó évfolyam megjelenéséig megtartotta. Az induláskor a főszerkesztői tisztet Edvi Illés Károly töltötte be, míg a szerkesztők Baumgarten Nándor és Gyomai Zsigmond voltak. A főszerkesztő Edvi Illés 1919-ben bekövetkezett halála után Gyomai Zsigmond szerkesztő vitte tovább a lapot. Hozzá csatlakozott új szerkesztőtársként 1923-tól Gaár Vilmos kúriai bíró. 1923 végén Gyomai Zsigmond is meghalt, így 1924-től Szalai Emil ügyvéd lett Gaár szerkesztőtársa. Ekkor a szerkesztőség tagjai között találjuk Baumgarten Nándort, Beck Hugót, Vargha Ferencet és Wlassics Gyulát.

A Jogállam első számát az akkori főszerkesztő, Edvi Illés Károly Csemegi Károly szavaival indította útjára:

"A felvilágosodott, jogaira féltékeny társadalom, a legfelsőbb elvül kitűzött jogegyenlőséget megvalósító, mindenki jogát biztosító állami organizmust követel."

E célkitűzés a lap élete során változatlan maradt. A tudomány eszközeivel, egyszerű hangon, komoly érvekkel, tudományhoz illő szerénységgel kívánták a közt szolgálni és tárgyilagosan bírálni. Pedig a lap elindítása nem volt könnyű, ahogy azt Gyomai Zsigmond, a lap alapító–szerkesztője 1923-ban a Jogállam az évi 5–6. számának második kiadása alkalmából rendezett ünnepi vacsorán elmesélte. 1902-ben olyan természetű jogi lap, amely a tudatos elmélyülést, hosszabb lélegzetű cikkek közlését tette lehetővé, nem volt a Magyar Igazságügy kényszerű megszűnése óta. Miután Gyomai megszerezte a lapindításhoz a jogászok akkori nesztorának, Vavrik Bélának a szellemi támogatását, sorra álltak mellé olyan neves pályatársak, mint Edvi Illés Károly, Beck Hugó, Vargha Ferenc vagy Wlassics Gyula.

A kor legkitűnőbb magyar jogászai – többek között Baumgarten IzidorSzászy-Schwarz GusztávMeszlény ArturGrecsák KárolyConcha GyőzőFodor Ármin, Heil Fausztin, Plósz Sándor és mások – publikáltak a lapban, de megtisztelték a lapot írásaikkal az akkori neves külföldi jogtudósok is, mint Wach Adolf, Kipp Tivadar, Krückmann Pál egyetemi tanárok. Gyomai Zsigmond érdeme az is, hogy a folyóirat nemcsak jogtudósokat szólaltatott meg, hanem a közélet jeles személyiségeit is szóra bírta jogi kérdésekkel kapcsolatban – így jelent meg cikk többek között Apponyi Albert, Chorin Ferenc, Wekerle Sándor vagy Lukács György tollából.

A Jogállam szerkezeti felépítése igényes, letisztult és átlátható volt a lap több mint harmincéves fennállása alatt. Ebben nyilván szerepet játszott az is, hogy az évente 10 alkalommal megjelenő folyóirat szerkesztőgárdája viszonylag stabiil volt.

Az egyes füzetszámok első részében mindig hosszabb lélegzetű írásokat (tanulmányokat, értekezéseket) közöltek a jogtudomány szinte valamennyi ágát felvonultatva. A folyóirat szerkesztősége a polgári és a büntetőjog művelése mellett kezdettől fogva nagy hangsúlyt fektetett a közjog és a politika kérdéseinek, problémáinak objektív, tudományos tárgyalására. Ugyanakkor szép számmal jelentek meg benne jogelméleti vagy jogtörténeti jellegű művek is.

Mindig igyekeztek megtalálni azokat az aktuális témákat, amelyek feldolgozására a jogi szakma igényt tartott. Megvitatásra kerültek a jogi reformok kérdései, a nagyobb jogi események alkalmából pedig külön-, illetve ünnepi számot adtak ki. Ilyen volt például a Jogállam adóügyi füzete az 1918. évi IX. tc. hatályba lépése alkalmából, a Jogállam választójogi füzete a választójogi törvény megalkotása kapcsán vagy a polgári perrendtartás hatályba lépésekor közreadott különszám.

A füzetszámok másik nagyobb szerkezeti egységét az állandó rovatok alkották, amelyek vezetésére szintén különös hangsúlyt helyeztek. A folyóirat indulásakor számos állandó rovatot indítottak. Ilyen állandó rovat volt például a Jogászok és államférfiak, amelyben megemlékezések olvashatók nagynevű jogtudósokról, jogászokról, valamint elismerések, méltatások a jogászi szakma még élő képviselőiről. Az Egyetemek és jogakadémiák rovat a jogi oktatás, a jogászképzés és az egyetemek, valamint jogakadémiák eseményeiről tudósított. Külön állandó rovatot szenteltek a Magyar Jogászegyletnek, melyben hírt adtak a szervezet eseményeiről, tudományos üléseiről, az ott elhangzott előadásokról. A Törvényelőkészítés rovat jogszabálytervezetek ismertetésével, bírálatával foglalkozott. Nagy hangsúlyt fektettek a jogi irodalmi művek bemutatására (Irodalom rovat), a külföldi jogélet eseményeiről szóló híradásra (Külföldi jogélet rovat), a bírói gyakorlat taglalására (Bírói gyakorlat rovat). Később a bírói gyakorlat ismertetése kapcsán azt a rendszert vezették be, hogy évenként egy-egy nagyobb összefoglaló jellegű cikkben ismertették és bírálták az előző évben hozott érdekesebb magánjogi, büntetőjogi, kereskedelmi jogi, pénzügyi jogi határozatokat. Külön rovat foglalkozott a közjog és a közigazgatás főbb eseményeivel, jogi szabályozásával (Közjog, közigazgatás rovat).

Később – 1924-től – a lap szerkezete jelentősen egyszerűsödött. A lap első részét elfoglaló hosszabb lélegzetű tanulmányokat általában a bírói gyakorlatot, a jogirodalmat ismertető állandó rovatok, valamint a jogászvilág híreit közlő szemle rovat követte.

Az első világháború idején a Jogállam redukált tartalommal jelent meg, míg a Magyar Tanácsköztársaság idején – nem akarván az akkor uralkodó eszmék szolgálatába szegődni – teljesen beszüntette megjelenését. A folyóirat 1919 októberében indult ismét és ezt követően megjelenése folyamatos volt egészen 1938-ig.

További adatok a lapról:

Periodicitás:

Megjelent évente tízszer, július és augusztus kivételével minden hónap 1-jén. 1915–1919 és 1922–1938 között összevont számok kiadása vált jellemzővé.

Főszerkesztő:

Edvi Illés Károly (1902–1919-ig)

További munkatársak:

Baumgarten Nándor, Beck Hugó, Gaár Vilmos, Gyomai Zsigmond, Rohonyi Gyula, Szalai Emil,  Vargha Ferencz, Vavrik Béla, Wlassics Gyula

Források:

  • Edvi Illés Károly: Tíz év.= Jogállam, 1912. XI. évf. 1. szám, 1–17. p.
  • Meszlény Artur: Húsz esztendő. = Jogállam, 1922. XXI. évf. 1–2. szám, 1–4. p.
  • A Jogállam ünnepi vacsorája az 1923. május–júniusi füzet második kiadása alkalmából. [Szemle rovat] = Jogállam, 1923. XXII. évf. 4–8. szám, 216–220. p.
  • Gyomai Zsigmond [Nekrológ]. = Jogállam, 1923. XXII. évf. 9–10. szám, 223–228. p.
  • Baumgarten Nándor: Visszaemlékezés.= Jogállam, 1926. XXV. évf. 1–2. szám, 19–24. p.
  • Harminc év. = Jogállam, 1931. XXX. évf. 1–2. szám, 1–2. p.