Betűméret
kicsinyít
alapméret
nagyít

Döntvényműfajok

 

A döntvény fogalmát a Márkus Dezső által szerkesztett Magyar jogi lexikon (1900) az alábbiak szerint határozta meg.[1]Magyar jogi lexikon. Szerk. Márkus Dezső. III. kötet. Budapest: Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., 1900. 84. p.

„A döntvény tételes jogunk szerint valamely felső v. középfokú bíróságnak elvi megállapodása, melyet az a bíróság, amelynek számára hozatott, az ügyek elintézésénél mindaddig követni tartozik, amíg azt egy újabb elvi megállapodás meg nem változtatja. Döntvények alkotásának jogával a felsőbb fokú rendes bíróságok (kir. ítélőtáblák s a kir. Curia) és a kir. közigazgatási bíróság vannak felruházva…” 

Az ítélkezési gyakorlat egyöntetűségének követelménye a 19. század utolsó harmadától követhető nyomon. A döntvény valódi célja a magyar jogban – akkor is és most is – a jogegység megóvása és a jogbiztonság megszilárdítása volt.

A jog a döntvényalkotásra, azaz a döntvényalkotás joga a 19. század második felében keletkezett. 1881-ig a vitás elvi kérdések tisztázásának és az álláspontok egyeztetésének lehetséges módját a Kúrián a semmítőszéki osztály által alkotott megállapodások képezték. A döntvényjog kialakulása kezdetének a szakirodalom a polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868. évi LIX. tc.-t módosító 1881. évi LIX. törvényt tekinti, melynek hatályba lépésével vette kezdetét a valóságos döntvényalkotás. A törvény intézményesítette a Kúriának az igazságszolgáltatásban legmagasabb szinten betöltött szerepét.[2]Kónya István: A döntvényjog alakulása. = Magyar Jog, 1997. XLIV. évf.  5. szám. 266. p.

Amint az a Magyar jogi lexikon fogalom meghatározásából is kitűnik, a döntvényalkotás jogával nemcsak a Kúria, hanem a királyi ítélőtáblák is fel voltak ruházva, a különös bíróságok közül pedig a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság, majd később a Közigazgatási Bíróság rendelkezett ezzel a jogosítvánnyal.

Az ítélkezési gyakorlat egyöntetűségének követelménye, a jogegység megóvására való törekvés a 19. század utolsó harmadától kezdve az alábbi irányító jelentőségű elvi megállapodásokban, illetve döntésekben testesült meg:

 

Teljes ülési határozatok (TÜH)

 

A teljes ülés fogalma: a társas bíróságnak a bíróság összes tagjaiból vagy a felsőbíróság egyes szakosztályainak (pl. polgári, büntető) tagjaiból alakuló ülése. A teljes ülésnek többféle jelentősége van, a legnagyobb abban, hogy a felsőbíróságok (Kúria, ítélőtáblák) teljes ülésben hozzák döntvényeiket és a határozattáraikba felveendő határozataikat.[3]Márkus Dezső: Magyar jogi lexikon. 556–557. p.

A teljes ülésnek az alábbi formái léteztek:           

ŸA Kúria polgári tanácsának teljes ülése (lásd: 1881. évi LIX. tc. 4. §, 1881. évi 2214/I. M. E. számú rendelet)

Teljes ülés elé kerülhet az ügy, ha a) a Kúria polgári tanácsának valamelyikében valamely ügynek elintézése alkalmával vitás elvi kérdés merül fel vagy b) hasonló ügyekben hozott ellentétes elvi alapokon nyugvó kúriai határozatokról van tudomás.

A Kúria büntető tanácsának teljes ülése (lásd: 3274/1881. I. M. E. számú rendelet 33. §-a, 3274/1881. I. M. E. számú rendelet)

A Kúria az előtte felülvizsgálat alatt levő bűnügyekben felmerülő vitás elvi kérdésekre nézve is hozhat létre elvi megállapodásokat.

ŸTeljes ülés alakítása Kúrián a polgári és büntető szakosztályokba beosztott bírákból (1891. évi bírói ügyviteli szabályok 33. és 372. §§)

Ha a Kúriánál úgy polgári, mint büntetőjogi természetű vitás elvi kérdések merülnek fel, az elnöknek jogában áll a teljes ülést a polgári és a büntető szakosztályokba beosztott bírókból alakítani.

A kúriai teljes ülési határozatok közzétételének forrásai az Igazságügyi Közlöny, a Budapesti Közlöny (1945-től a Magyar Közlöny), valamint a Kúria két hivatalos kiadványa: a Büntetőjogi Határozatok Tára – B.H.T (lásd az 1907. évi 17.700 I. M. számú rendeletét), valamint a  Polgári Jogi Határozatok Tára – P.H.T (lásd az 1912. évi 59.200 I. M. számú rendeletet).

A Kúria teljes ülési határozatai közül néhány még napjainkban is hivatkozási alapul szolgál és az azokban foglalt jogértelmezést még száz év múltán is helytállónak találja a bíróság. Ilyen például a Kúria 75. számú teljes ülési döntvénye (BHT I. 59.), amelyre a lopás dolog elleni erőszakkal történő elkövetéséről szóló 4/1998. Büntető jogegységi határozatban történik utalás. A jogegységi tanács alaposnak találta az indítványban foglalt hivatkozást a fent említett teljes ülési határozatban kifejtettekre. Ez az alábbiakat tartalmazza:

„Az 1878. évi V. törvénycikk 336. §-ának 3. pontja alá esik a lopás, ha a lopás céljából a zár vagy a megőrzésére szolgáló egyéb készülék nem az elvétel színhelyén töretett fel.”

Ÿ A királyi ítélőtáblák teljes ülésében hozott döntvényei (lásd: 1890. évi XXV. tc. 13. §, 4214/1891. I. M. E. számú rendelet)

Azokban a kérdésekben, amelyekben a törvény szerint mint utolsó fokú bíróság jár el, a felmerült elvi jelentőségű kérdéseket teljes ülésben dönti el.

A királyi ítélőtáblák teljes ülései lehetnek: 

Polgári teljes ülés: ha az eldöntendő jogkérdés a polgári szakosztály körébe utalt ügyben merült fel

Büntető teljes ülés: ha az eldöntendő jogkérdés a büntető szakosztály körébe utalt ügyben merült fel

Vegyes (polgári és büntető) teljes ülés: ha a felmerült vitás elvi jelentőségű kérdés egyszerre képez polgári és büntetőjogi kérdést

A királyi ítélőtáblák teljes ülési határozatainak közzététele az Igazságügyi Közlönyben történik.

Ÿ A Pénzügyi Közigazgatási Bíróság teljes ülésében hozott döntvényei (lásd: 1883. évi XLIII. tc. 27. § , 1883. évi 1921/P. M. számú rendelet 30–54.§§)

A vitás elvi kérdések a pénzügyi közigazgatási bíróság teljes ülésében kerülnek eldöntésre, amely teljes ülés elvi megállapodásai irányadók mindaddig, amíg eltérő teljes ülési megállapodás létre nem jön.

A Pénzügyi Közigazgatási Bíróság teljes ülési határozatainak közzététele a Budapesti Közlönyben történik. 

Ÿ A Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság osztályülésben hozott döntvényei (lásd: 1897. évi 4634. M. E. számú rendelet a m. kir. közigazgatási bíróság teljes- és osztályüléseinek ügyrendjéről) 

A közigazgatási bíróság esetében a döntvényalkotás joga nem a teljes ülést, hanem az osztályülést illette meg. Az osztályülés a bíróság elnökéből, másodelnökéből, az adott osztály tanácselnökeiből és bíráiból áll. 

A döntvényeket közzététel végett meg kellett küldeni a Budapesti Közlönynek, a Belügyi Közlönynek és a Pénzügyi Közlönynek.