Betűméret
kicsinyít
alapméret
nagyít

Közlöny 1848-1849

Közlöny1848 előtt a jogszabályi rendelkezések a vármegyéken, városi hatóságokon keresztül jutottak el a lakossághoz külön nyomtatványként. 1845-ben a Budapesti Hiradó és a Pester Zeitung kapott engedélyt a hivatalos hirdetmények közlésére. 1848 tavaszán a Batthyány-kormány létrejöttével és a sajtószabadság kimondásával megváltozott a helyzet. 1848 áprilisában a kormány határozott a hivatalos lap megindításáról, de addig is a Pesti Hirlapban egy rovatot nyitottak Szemere Bertalan belügyminiszter javaslatára a kormányi rendelkezéseknek. Érték támadások e tekintetben a kormányt, miszerint a megalakulásukkal egy időben óriási sajtóorgánumot kellett volna létrehozniuk.

 A Közlöny végül 1848. június 8-án jelent meg. Napilapként jelent meg egészen a szabadságharc végéig. Mindig az éppen aktuális kormányszékhelyen nyomtatták: 1848 végéig Pesten, 1849 telén és tavaszán Debrecenben, nyáron újfent Pesten, majd Szegeden, az utolsó pár számát pedig Aradon. A hivatalos lap tervezetére Bajza Józsefet, az akkori Nemzeti Színház igazgatóját, és Toldy Ferenc irodalomtörténészt kérte fel a belügyminiszter. El is készítették javaslatukat, azonban a Közlöny szerkesztését nem vállalták. 1848 májusában Gyurmán Adolf  vállalta el a szerkesztői feladatokat. újságíró. Gyulafehérvárott és Kolozsvárott tanult, később a pesti egyetemen és a pozsonyi akadémián jogot hallgatott. A szabadságharc előtt a Hazai és Külföldi Tudósításoknál, a Jelenkornál, később Kossuth Pesti Hírlapjánál dolgozott, majd a szabadságharc idején a kormány Közlöny című hivatalos lapjának szerkesztője. A szabadságharc után Törökországba ment. 1851-től New Yorkban, majd 1854-től Londonban élt. 1863-ban hazatért, a Pesti Napló, majd a Budapesti Közlöny szerkesztőségében dolgozott. 

A kiadás feladatait az Egyetemi Nyomda látta el. Induláskor 3000 és 4000 között mozgott az előfizetők száma, és körülbelül 200 példányt ingyen osztottak szét minisztériumoknak és hírlapok szerkesztőségei. A kormány a törvényhatóságokat, megyéket, városokat és a magyar ajkú községeket kötelezte a Közlöny előfizetésére. 1849. július 1-jén Emődi Dániel vette át a szerkesztői feladatokat, aki jogakadémiai tanár, jogi író volt.  Hazai jogi tanulmányok után Pesten ügyvéd, a haladó fiatal politikai és irodalmi vezetők közvetlen baráti köréhez tartozott. 1848-ban tevékenyen részt vett a márciusi mozgalmakban. A szabadságharc idején honvédtiszt, majd a hivatalos lap, a Közlöny szerkesztője 1849. július 1-jétől 1849. augusztus 11-ig.

 A Közlöny életében négy szakaszt különíthetünk el egymástól. Az első az indulástól 1848 szeptemberéig tart; a második a Honvédelmi Bizottmány pesti működésének időszaka; a harmadik 1849 januárjától a trónfosztásig tartó terminusa; az utolsó pedig a Közlöny utolsó kísérleteinek időtartama.

 A hivatalos lap legfontosabb rovatát a rendeletek, a köröztetések és a hivatalos hirdetmények alkották. A Közlöny 1848 nyarára megkapta hivatalos jellegét, vagyis a benne megjelenő rendeletek, parancsok és határozatok hivatalos erővel bírtak. A lap második részét a belföldi tudósítások alkották. Ennél a rovatnál elsősorban történeti hitelességgel megírt cikkeket közölték. Mintegy a belföldi tudósításokat kiegészítve jelentették meg az országgyűlési tárgyalásokat a Közlönyben. Felmerült lehetőségként, hogy akár a hivatalos naplót is helyettesíthetné, azonban a szöveg nem volt mindig kifogástalan. A kormány kötelességének érezte, hogy a Ház tanácskozásait teljes terjedelmében a lakosság tudomására hozza. A negyedik rész a külföldi tudósításoké volt. Leggyakrabban a Habsburg-birodalomban, Németországban és Franciaországban történteket közölte a rovat. Az utolsó szakaszban a hivatalos hirdetések olvashatók. Leginkább törvényszéki idézések, árverési és egyéb hirdetmények találhatók itt. Ami leginkább megkülönbözteti a Közlönyt a többi hírlaptól, az elsősorban hivatalos jellege, és a politikai hangzású cikkeknek a hiánya.

Felhasznált irodalom:

  • Buzinkay Géza: Kis magyar sajtótörténet. Budapest: Haza és Haladás Alapítvány, 1993. 119 p.
  • A magyar sajtó története 1848–1867.  Kosáry Domokos,  Németh G. Béla. (szerk.) Budapest: Akadémiai Kiadó, 1985. 676 p.
  • Új Magyar Életrajzi Lexikon II. kötet. Markó László (szerk.)  Budapest: Magyar Könyvklub, 2001.