Betűméret
kicsinyít
alapméret
nagyít

A jogforrási rendszer múltja

 

 

"Ha valami van az emberi társadalomban,

ami leginkább alá van vetve

a változó idők behatásának, úgy a jog az,

a jog, amely a létező életviszonyokból keletkezik,

azokhoz simul, azokra alkalmazandó.”

 Márkus Dezső: Bevezetés a Corpus Juris Hungarici millenniumi kiadásához (1899)

 

Az államhatalom leginkább a jogszabályalkotásban nyilvánul meg. A jogszabály az arra illetékes szerveknek bizonyos kérdések általánosságban előre rendezése céljából való szabályozása, melyhez mindenkinek alkalmazkodnia kell. Definiálhatjuk a jogszabályt úgy is, mint a jognak a forrását.

Jelen ismertetés fő célja, hogy röviden összefoglalja a magyar jogtörténet – I. István királytól az 1900-as évek elejéig tartó időszakának – jogszabályait. A terjedelem szabta határok miatt tömör és kivonatos képet kaphatunk a jogforrások jellegéről, azok főbb tulajdonságairól. A jogszabályok általános definíciójával és a jogforrások csoportosításának leírásával kezdődik az összefoglaló. A csoportosítást alapul véve az írott és az íratlan jogforrások kerülnek bemutatásra. Mivel a történelmi fejlődés kezdetén a jogforrások íratlanok voltak, majd később alakultak ki az írott jogforrások, ezért ez az áttekintés is ezt a folyamatot igyekszik tükrözni. Az első részben így az íratlan jogforrások találhatók. Az íratlan jogforrás a szokásjogot és a bírói szokásjogot foglalja magában. Ebben a részben fontosabb szokásjogi gyűjteményekről olvashattunk. Említésre kerül a Tripartitum, a városi könyvek, a tárnokjogi cikkek, a Négyeskönyv, a Planum Tabulare és az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok. Az íratlan jogforrások másik nagyobb csoportja a bírói szokásjog, amely alatt a döntvényeket értjük.

A második része az írott jogforrásokat foglalja egybe. Az írott jogforrások közül a törvények és a rendeletek fajtái kerülnek kifejtésre. A jogforrások hierarchiáját szem előtt tartva a törvények általános jellemzését az alkotmány, majd a királyi rendelet, a privilégium és végül az áprilisi törvények követik. Az írott jogforrások második nagy csoportját a rendeletek alkotják. A rendeletek jellemző jegyeinek részletezése után a rendeletek fajtáit ismerhetjük meg. A királyi rendeleteket, a miniszteri rendeleteket, a szükségrendeleteket és a statútumokat tartalmazza ez a rész.
A magyar jogi irodalom különbséget tesz belső és külső jogforrás között. Belső jogforrás az az erő, az a tekintély, amely a jogot megalkotja, létrehozza. Külső jogforrás az a külső alak, amelyben a jogszabály megjelenik, s amelyből megismerhető. A külső jogforrás az írott jognak és a szokásjognak az összessége. Írott az írásba foglalt és szabályszerűen kihirdetett jogforrás, így írott jogforrás a törvény, a rendelet és a szabályrendelet. Nem írott vagy íratlan az írásba nem foglalt, ki nem hirdetett jogforrás, amelyet az arra feljogosított szervek szabálynak fogadtak el és alkalmaznak is. Nem írott jogforrás a szokásjog. Kissé pontatlan az íratlan kifejezés, hiszen a szokásjog nagy részét is rögzítették, írásba foglalták.

Ebben a jogtörténeti kutatásban jogforrás alatt a jogszabályok külső megjelenési formáját értjük. A jogforrások között megkülönböztetünk anyagi és alaki jogforrást is. Az anyagi jogforrás alatt azokat a jogforrásokat értjük, amelyek a jogot létrehozzák, így a szokás és a döntvény. Alaki jogforrás a már létrejött jogszabályokat jelenti, vagyis a törvény, a rendelet, a statútum, a privilégium, valamint az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok. Léteznek az egész ország területére kiterjedő országos hatályú jogforrások, illetve a helyi jogforrások, amelyek partikuláris jellegűek. Végül beszélhetünk általános jogforrásról, melyek általánosan mindenkire kiterjednek, és különleges jogforrásról, melyek adott csoportokra hatályosak.

Minden jogszabály: állami parancs. Parancsokat (norma agendi) nemcsak a jog, de az erkölcs, az illem is meghatároz. A jogszabályokat az állam állítja fel, az illem- és erkölcséit a társadalom. Jog csak az államban létezhet, és így, minden parancs, melyet az állam felállít, ezáltal joggá válik. Többek között azért követünk szabályokat, mert a törvényhozó parancsolja, vagy azért, mert a szabályokat követni szokás. A jogszabályok azonban önmagukban csak holt betűk. Hogy élővé váljanak, e rendelkezéseknek érvényt kell szerezni.


Tovább a kategóriában: Írott jogforrások »