Betűméret
kicsinyít
alapméret
nagyít

A jogforrási rendszer múltja

Íratlan jogforrások

 


A szokásjog a szokásból alakult ki a korai feudális korban. Az állam ezeknek a meggyökeresedett szokásoknak érvényt szerzett, kikényszerítette őket, így szokásjoggá váltak. Ebből is következik, hogy a szokásjog kialakulásához elengedhetetlen az állam valamely szervének a közreműködése, szerepe. Beszélhetünk országos szokásjogról, amelynek hatálya az egész ország területére kiterjedt; és helyi szokásjogról, amely az egyes vidékeken, vagy az azonos foglalkozást űzőkre terjedt ki. A szokásjog (consuetudo, ius consuetudinarium) definiálása koronként és jogtudósonként változott. Az egyik legelterjedtebb felfogás szerint a szokásjog: „magatartások állandó ismétlése azzal a tudattal, hogy az ismétlés kötelező” (Scholtz Kornél: A szokásjog sokértelműsége). A szokások jellemző jegye, hogy kifejezésre juttatják a nép jogi meggyőződését. A jog maga és kötelező voltának ereje magában a meggyőződésben rejlik. Ezek a szokások a fennálló erkölcsi renddel is összhangban álltak; az ősi társadalmakban erősebbek voltak, mint a törvények. A szokásjog igazi értéke az volt, hogy mindenkire nézve kötelezően jelent meg. A szokásra jellemző, hogy általános és állandó, vagyis hosszabb időn keresztül és ismételve kell gyakorolni. A szokásjog kiemelkedő szerepet játszott a múltban, és a magyar jog forrásai között is. Hazánkban a korai feudális korban írott szokásjogi gyűjtemények még nem ismeretesek. Werbőczy István Hármaskönyve az érett feudális korban született. 

A legtöbb közjogi intézmény nem is volt sokáig törvényileg szabályozva, hanem az évszázados szokásjog szabályozta azok működését. A magyar alkotmány 1949-ig történeti alkotmány, más néven „íratlan” alkotmány. A történeti alkotmányt ezeréves alkotmánynak is hívják. és így meg sem érthető a szokásjog figyelembevétele nélkül. Természetesen a szokásjog íratlan volta nem jelentette azt, hogy később sem foglalták írásba azokat. Werbőczy véleménye az volt, hogy a szokásjog íratlan jellegén az sem változtat semmit, ha írásba foglalják. „Viszont, ha a szokás irásba foglaltatik is, megmarad szokásnak, mire példa a hűbérjog, mely irásba foglaltatott.” (Werbőczy István: Tripartitum. A dicsőséges magyar királyság szokásjogának Hármaskönyve.) 

A szokásjogi szabályok lehetnek ún. népi eredetűek vagy a bírósági gyakorlat útján létrejött szokásjogi szabályok. Népi eredetű szokásjog alatt azt értjük, mikor a szabályok egy adott közösségen belül jönnek létre, a közösség meggyőződése által később a bíróságok alkalmazni kezdik ezeket, és akik nem követik e szabályokat, azokat szankcióval sújtják. A bírósági gyakorlat során létrejött szokásjog a felmerülő hasonló esetekben hozott azonos ítéletek által alakult ki.

A jogirodalomban létezik egy másfajta csoportosítása is a szokásjognak:

  • Törvényerejű szokásjog. Werbőczy Tripartituma és az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok a szokásjog útján váltak törvényerejűvé. Mind az Országgyűlés mind az államfő kifejezett hozzájárulása megvolt, a törvényalkotás alakiságainak mellőzése okából azonban nem váltak törvénnyé.
  • A kormányhatóságok gyakorlatából kialakuló szokásjog. A kormányrendelettel egyenlő erejű.
  • Az autonómiák gyakorlatából keletkezett szokásjog. Leginkább jogtörténeti jelentőségű.
  • Bírói szokásjog. A bíróságok jogalkalmazó szervek, és munkájuk során az általános szabály és a konkrét eset közötti áthidalás során, konkretizálják és továbbfejlesztik az adott szabályt. A szabályok holt betűje ezúton lesz élő joggá.

Tovább a kategóriában: Írott jogforrások »