Betűméret
kicsinyít
alapméret
nagyít

Eckhart Ferenc: A szentkorona-eszme története

Eckhart Ferenc: A szentkorona-eszme története
Eckhart Ferenc: A szentkorona-eszme története. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1941. 356 p.

A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szerzői jogi védelem alatt áll.

Forrás: Tóth Zoltán József: Az Eckhart-vita időszerűsége. = Iustum Aequum Salutare, 2007. III. évf. 1. szám, 153–163.p.

"A magyar történeti alkotmány azoknak az alkotmányos garanciáknak a rendszere 1848-ig, amelyek az intézmények működését és a szabadságok érvényesülését biztosították a törvények és a szokásjogok jelentette tradicionális jogrendben. (...) Az évszázadok folytonos történéseire épülő történeti alkotmány jellegzetessége az az alap, amelyre építve Deák Ferenc a magyar alkotmány jogfolytonosságról szóló megállapításait kidolgozta. (...) A Szent Korona, illetve a hozzá kapcsolódó alkotmány, alkotmányosság, szabadságok a magyar nemzeti önmeghatározás, öntudat meghatározó részeivé váltak a középkor századaitól. (...) A 20. század első felének magyar kataklizmái után még inkább öntudatot megőrző, kapaszkodó pontnak tekintették a tudományosan alátámasztottnak gondolt, jogfolytonos, egyedülálló magyar történeti alkotmányfejlődést, a sajátos magyar közjogi érzéket, az államalkotó és azt fenntartó tehetséget. A Szent Korona-tan története ezért a 20. században egyrészt magyar alkotmánytörténet, másrészt Magyarország politikatörténete is. (...)

A 20. századi magyar történelem gyakori drámai fordulatai (...) újból és újból előidézték a Szent Korona-tan körüli vitákat. Ezek a viták pedig szimbolikusan és közvetlenül kötődnek a magyar jogtudomány kiemelkedő személyiségéhez, Eckhart Ferenchez, aki akarva, akaratlanul tudományos megállapításaival, illetve a magyar tudományos és politikai közéletben elfoglalt helyzete miatt emblematikus alakjává vált ezeknek a vitáknak. (…)Eckhart Ferenc 1941-ben megjelentette a Szent Korona-tan történetét összefoglaló és bemutató munkáját „A Szentkorona-eszme története” címmel, amely később, tudományos alapossága miatt, alapműnek bizonyult a kérdéssel foglalkozók körében. (...)

Eckhart Ferenc (...) tagadja a közjogi gondolkodás Szent Istvánig visszavezethető folytonosságát – ellentétben a jogtörténeti iskolával, és például Bartoniek Emmával –, ő is osztja azt a véleményt, hogy a magyar korona-eszme tartalma eltér az összes európai analógiától. Nyugat- és Közép-Európában is hatott az egyházi eredetű világ- és társadalomfelfogás, beleértve az égi koronáról és Krisztus testéről vallott államfilozófiai nézeteket is. Továbbá, az európai jogi és politikai gondolkodástól nem volt elszigetelt a magyarországi sem, sőt annak nemcsak része – éppen a koronának, mint a királytól elkülönült fogalomnak (lásd a királytól elkülönült vagyon) bevezetésével –, hanem alakítója volt. A magyar korona-eszme azonban, a magyar és európai hatásokat ötvözve egybe forrasztotta a népszuverenitást, a korona elvont fogalmát, valamint a korona, mint a király és a nemzet organikus egységét, a korona, mint az égi és a földi közötti élő kapocs tárgyiasult szimbólumát. Ezáltal Európában egy sajátos és közjogi államfogalom jött létre a 15. századra, amelynek különlegessége abban is áll, hogy a magyar alkotmányjog alapja volt egészen a 20. század közepéig. (...)"