Betűméret
kicsinyít
alapméret
nagyít

Jászi Oszkár: A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés

Jászi Oszkár: A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés
Jászi Oszkár: A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés. [Budapest]: Grill Károly, 1912. 544 p.

A kiadás digitalizált változata elérhető a portálon. Szerzői jogi védelem alatt áll.

Forrás: Előszó. In: A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés. [Budapest]: Grill Károly, 1912. VII–XI.p.

"Közel öt esztendő munkájának eredményeit adom át e könyvben az olvasónak. E kutatások kiindulási pontja politikai és társadalmi életünk utolsó évtizedének küzdelmeiben és átalakulásaiban gyökerezik. Bármerre fordítottam is tekintetemet: hazánk alkotmányjogi, kulturális és társadalmi válsága legmélyén, a kavargó indulatok és elméletek zavaros vizeinek örvényeiből mindenütt az a probléma sürgette tőlem a feleletet, melyet a közbeszédben nemzetiségi kérdésnek nevezünk. Mert ez a probléma több, mint az ország másik, idegen nyelvű fele anyagi és kulturális boldogulásának a kérdése: a demokrácia archimedesi pontja az, s mint ilyen, állami létünk központi problémája.

S mikor e kérdésben a theoretikusok írásait olvastam, majd meg a senyvedő magyarországi nemzetiségi periféria számos részét beutaztam: csakhamar átláttam, hogy a merőben a jelenre irányzott tekintet nem képes megnyugtató megoldásokra vezetni azt, aki hozzászokott a társadalmi történésben is a jelen nemzedék célkitűzésein túlmenő törvényszerűségeket keresni. Meggyőződtem róla, hogy a nemzeti államok természetrajzának és genezisének ismerete nélkül, az ember pusztán tapogatódzik a nemzetiségi harcok tüneteinek kaleidoszkopikus tarkabarkasága közepette. Hogyan jöttek létre a nemzeti államok és a nemzetiségi törekvések? Az ismert történelem folyamán mennyiben vezette ugyanez az elv az emberiséget? Miben különbözik a modern nemzeti államalakulás egyéb történelmi képletektől? Hogyan állt elő az asszimiláció törekvése s mily fejlődés felé tör? Mi rejtőzik a nemzeti elv és a nemzetiségi mozgalmak összeütközésének legmélyén? Ilyen és hasonló kérdések nyugtalanító támadásai alatt kénytelen voltam, a jelen tüneteinek vizsgálata mellett, világosabb perspektívákat szerezni a múltból, hogy azok fényénél kereshessük legizgatóbb mindennapi küzdelmeink megoldásának útjait. És ezen a nyomon elindulva, mindjobban átéreztem a goethei szó bölcsességét: "Aki nem képes magának háromezer évről beszámolni, az a homályban tájékozatlan marad s kénytelen máról-holnapra élni".

Persze az út, melyet így meg kellett tennem, sokkal hosszasabb és fáradságosabb volt, pláne olyasvalakinek, aki nem szakember a történelemírás mezején. Lehet az is, hogy a probléma megszűkítése elmozdította volna a tájékozódás biztonságát, sőt javára vált volna a részletek pontosabb kidolgozásának is, de annak, aki meg akarja ismerni a világot, többet ér egy nagy földdarabnak, ha kissé forszírozott beutazása is, mint lassú vándorlás egy kis területen.

Ezek a szempontok fogják indokolni e könyvnek sajátos, sőt látszólag ellentmondó természetét. Lesznek, akik a kutatást túl széleskörűnek s túlzottan elvontnak fogják találni. Mások a jelennel való foglalkozást fogják túlságosan aprólékosnak ítélni s bizonnyal fognak akadni professzoros elmék, akik meg fogják róni az esztétikai benső átélésnek azt a módszerét, melyet néhányszor oly célból alkalmaztam, hogy a nemzetiségi dráma egész érzelmi skáláját is feltárjam azok előtt, kiknek életcélja a társadalmi javítás és tökéletesítés munkája.(...)"