Betűméret
kicsinyít
alapméret
nagyít

Kristóffy József: Magyarország kálváriája

Kristóffy József: Magyarország kálváriája
Kristóffy József: Magyarország kálváriája.: Az összeomlás útja : Politikai emlékek 1890–1926 Budapest : Wodianer, 1927. 863 p.

A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szabadon hozzáférhető.

Forrás: Grexa Gyula: Magyarország kálváriája. Az összeomlás útja. Politikai emlékek 1890–1926. Kristóffy József könyve. = Nyugat. 1927. XX. évf. 21. szám, 627-633.p.

"Ez a terjedelmes kötet egyike a legérdekesebb és legtanulságosabb emlékiratoknak mindazok közül, melyek a háború óta nálunk napvilágot láttak. Kristóffy József, a Fejérváry-kormány egykori belügyminisztere, az első, aki Magyarországon az általános titkos választói jogot kormányprogrammá tette, Ferenc Ferdinánd trónörökös magyar tanácsosa, emelt fővel lép a história ítélőszéke elé s mint akinek nincs titkolnivalója, dokumentumok hosszú sorát közölve föllebbenti a fátylat politikai működésének arról a részéről is, mely eddig csak igen kevés számú beavatottak előtt volt ismeretes. Különös világ tárul föl: egy magyar államférfiú, ki egészen más szempontból nézi Magyarország utolsó félszázadának történelmi eseményeit, mint ahogy azokat látni szinte pártkülönbség nélkül megszoktuk s aki a maga következetesen keresztülvitt világszemléletének minden konzekvenciáját levonja politikai működésében, nem törődve azzal, ha visszatetszést kelt is, ha szembekerül is honfitársaival, halad a maga útján, mert azt tartja, hogy ez vezet hazájának igazán javára. (...)

A könyvben egymást váltják történelmi visszapillantások és Kristóffy József politikai tevékenységének leírása. (...)

Kristóffy politikai pályája voltaképpen akkor kezdődik, mikor 1896-ban a Bánffy-féle választások alkalmával országgyűlési képviselő lesz, a szabadelvű párt programjával. Azelőtt a megyei, később az állami közigazgatásnál szolgált, majd végül Csanád megye főjegyzője lett. A parlamentben a szabadelvű párt Tisza-csoportjához tartozik, egy ideig Tisza István gróf bizalmas híve, de már ekkor más húrokat penget a nemzetiségi kérdésben, mint pártja. (...)

Miután a koalíció egyelőre nem tudott kormányképes programot adni, (nem kapcsolhatta ki követeléseiből a magyar vezényszót, melyért a választáson többséget nyert), a király átmenetileg ideiglenes kormányt nevez ki Fejérváryval az élén s ennek belügyminisztere lesz Kristóffy. Noha a kormány kimondottan átmeneti jellegű s célja csak a kibontakozás elősegítése volt oly irányban, hogy a koalíció vegye át a kormányt a katonai kérdés kikapcsolásával, mégis a «darabontokat» az ország közfelháborodása fogadta, a képviselőház többsége pedig bizalmatlanságot szavazva a kormánynak, proklamálta a «nemzeti ellenállást» a kormánnyal szemben, melyet alkotmány- és törvényellenesnek tekintett. (...) Ily viszonyok mellett alakult ki Kristóffyban, ki a kabinet vezető szelleme volt, az a gondolat, hogy a magyar vezényszó jelszava ellen egy nagyobb átütő erejű jelszót szegez: az általános titkos választói jog jelszavát s ezzel pártjára állítja a nem választók, a jogtalanok tömegeit kik, noha szavazatuk nem volt, de az 1905-ös választást mégis eldöntötték tömegsúlyukkal. (...)

Mint bukott belügyminiszter veszi Ferenc Ferdinánd felszólítását, hogy jelentkezzék nála kihallgatáson, s ettől fogva a jövendő uralkodó magyar tanácsosa lesz. (...)

Könyvét azzal tesszük le, hogy rendkívül érdekes, eszmékben és dokumentumokban gazdag munkát éltünk át, mely az elfogulatlan olvasót gondolkodásra készteti, s ez a legfőbb dicséret, mely könyvet egyáltalán érhet. Egyes részei, kivált a kor- és jellemrajzai, legkiválóbb historikusaink írásaival vetekednek. Élete munkáját nehéz megítélnünk: céljait nem adatott elérnie. (...)"