Betűméret
kicsinyít
alapméret
nagyít

Szekfű Gyula: A három nemzedék, és ami utána következik

Szekfű Gyula: A három nemzedék, és ami utána következik
Szekfű Gyula: A három nemzedék, és ami utána következik. Budapest: Egyetemi Nyomda, 1934. 508 p.

A kiadás digitalizált változata elérhető a portálon. Szerzői jogi védelem alatt áll.

Forrás: Romsics Ignác: A "katasztrófa" okai. = Korunk, 2007. XVIII. évf. 7. szám, 195–212.p.

"Ezt a könyvet meg kellett írnom. Ez a könyv személyes élményem. [...] úgy éreztem másfél év óta, és úgy érzem ma is, hogy munkaerőmet és munkakedvemet fel nem találhatom, míg le nem számolok a hanyatlással, melynek végén ilyen katasztrófát kellett megérnünk, míg szemébe nem nézek azoknak az erőknek, amelyek az egészséges fejlődés sodrából kivetették nemzetemet."

Szekfű Gyula 1920 júliusában, alig egy hónappal a trianoni békeszerződés 1920. június 4-ei aláírása után írta e sorokat. Mondatai az elmúlt évszázad egyik legtöbbször kiadott, egyik legtöbbet forgatott és egyik legnagyobb hatású történeti narrációját, a Három nemzedéket vezették be. A mű megírásának gondolata 1918 őszén fogant meg benne Bécsben, ahol az ottani Haus-, Hof- und Staatsarchiv levéltárosaként 1908 óta tartózkodott. Eredetileg csak egy kis "füzetfélére" gondolt arról, hogy „hogyan kerültünk be a bajba és mi tulajdonképpen a bajunk”. A "füzetből" azonban, amelynek írásába 1919 karácsonyán fogott, végül terjedelmes, több mint 500 oldalas munka született. (...)

Szekfű Gyula múltértelmezésének két alapjellemzője volt: metodikai tekintetben a szellemtörténeti szempontok érvényesítése, koncepcionálisan pedig – mint ezt a bevezetőben előre is bocsátotta – az egész megelőző évszázad hanyatlásként való bemutatása. (...)

Az 1820 és 1920 közötti száz esztendő, vagyis az egymást követő három utolsó nemzedék történetét négy részre – "könyvre" – osztva mesélte el. (...)

Szekfű Gyula (...) hanyatlástörténete számos vitára ingerlő általánosítást és konkrét megállapítást tartalmaz. (...)

A Három nemzedék legvitathatóbb eleme maga az alaptézis, illetve a koncepció: száz év történelmének csaknem folyamatos hanyatlásként és az 1918 utáni "katasztrófa" elkerülhetetlen szükségszerűségként való bemutatása. (...)

Monografikus mérete s a gyéren, de időnként alkalmazott forráshivatkozások ellenére Szekfű Gyula Három nemzedék című műve – eltérően a szerző legtöbb más írásától – nem történelmi szakmunka, hanem terjedelmes történetpolitikai esszé. Célja nem az elmúlt évszázad magyar történelmének tárgyilagosságra és kiegyensúlyozottságra törekvő bemutatása, hanem a potenciális olvasók politikai orientálása volt a múltat erkölcsi és ideológiai példatárként felhasználva. Mint ilyen rendkívül sikeresnek bizonyult. Az 1920-as első és az 1922-es második kiadás után 1934-ben – egy újabb kortörténeti fejezettel kiegészítve – harmadszor is, majd 1935-ben negyedszer, 1938-ban ötödször, 1940-ben hatodszor és 1942-ben hetedszer is megjelent. Ilyenképpen a két világháború közötti és II világháború alatti Horthy-rendszer konzervatív és keresztény-nemzeti kurzusideológiájának és történetpolitikai gondolkodásának egyik legfontosabb alapmunkájává vált. (...)"