Betűméret
kicsinyít
alapméret
nagyít

Siklóssy László: Az országgyűlési beszéd útja

Siklóssy László: Az országgyűlési beszéd útja
Siklóssy László: Az országgyűlési beszéd útja. Budapest: Egyetemi Nyomda, 1939. 605 p.

A kiadás digitalizált változata elérhető a portálon. Szerzői jogi védelem alatt áll.

Forrás: Török Pál: Siklóssy László: Az országgyűlési beszéd útja. = Századok, 1940. LXXIV. évf. 9–10. szám, 450–451.p. (részlet)

"Siklóssy nem arról számol be, hogy mi késztet felszólalásra valakit, hogyan gondolja meg mondanivalóját, hogyan gyűjti, rendezi anyagát és végül is hogy adja elő gondolatait, – hanem arról, hogy miképpen történik az elhangzott szavak írásbafoglalása, másolása, javítgatása és végül közrebocsátása. Megemlékszik röviden az angol, francia és német törvényhozó testületek tárgyalásainak publikálásáról. A figyelmének központjában álló "sebesírás" és gyorsírás fejlődésének vizsgálata kedvéért foglalkozik a régebbi századok folyamán iskolában, templomban, törvényszéken hallás után jegyző írnokokkal –többek közt megkockáztatva azt a föltevést, hogy Verancsics Antal, mint Ferdinánd követe a szultáni kihallgatáson ’azonnal az élőszó után’ jegyezgetett. Sebesírásnak nevezi a középkorban általánosan elterjedt rövidítésekkel való írást, ami azonban nem külön gyorsírás, hanem a középkor megszokott folyóírása. (...)

A mű nagyobb része az 1790 utáni országgyűlésekkel foglalkozik bőven és anekdotikusan. Leírja a magyar és az erdélyi rendek küzdelmét a naplóért, Ferenc császár ellenkezését, az első magyar gyorsírók – Gáti István, Dobrossy István, Hajnik Károly, Stuller Ferenc –küzdelmeit. (...) Aki az országgyűlés és a gyorsírás történetével foglalkozik, találni fog a műben hasznos adatokat és szempontokat; a kiaknázást megkönnyíti a betűrendes mutató, nehezíti a szokatlan mértékben szükséges óvatosság."