Betűméret
kicsinyít
alapméret
nagyít

Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek

Magyar politikai pályaképek
Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek. 1938-1948. Budapest: Európa Könyvkiadó, 1997. 517 p.

A kiadás digitalizált változata elérhető a portálon. Szerzői jogi védelem alatt áll.

Forrás: Könyvtári Intézet:  http://konyvtar.hu/konyv/15785

A huszadik századi magyar történelem egyik döntő fontosságú évtizedének (1938–1948) politikusairól, államférfijairól, civil és katonai vezetőiről, közéleti szereplőiről, politikai pártok és mozgalmak prominens alakjairól, összesen több mint háromszáz személyről készített rövid, ám alapos életrajzot és pályaképet Borbándi Gyula. A szerző abból a tényből indult ki, hogy e korszak politikusainak jó részéről szinte semmit sem közölnek a közhasználatú lexikonok, hogy sokaknak még a neve is eltűnt a forgalomból a szocialista korszakban, és hogy az újabb dokumentumok, memoárok, történelmi munkák legfeljebb jegyzetekben, néhány sorban utalnak a bennük szereplők kilétére. Az adott időszakban szereplő kommunista politikusokról csak nagyon indokolt esetben készített életrajzot Borbándi, tekintettel arra, hogy az ő kilétük általában ismert, adataiknak több forrásban is utánanézhet az érdeklődő, őt magát pedig szorította a szabott terjedelem, hisz szinte még egyszer ennyi, mintegy hatszáz életrajz közelítette volna csak meg a kívánatos teljességet. A kötet mindenesetre példátlanul értékes és hasznos összeállítás. A benne szereplők java részének szinte csak a nevét (vagy még azt sem) hallhatta a nem szakember, de a fontos, ismert személyiségek élet- és pályarajzi adatainak nagy része is általában ismeretlen. Az életrajzok természetesen az adott személyiség politikai tevékenységére összpontosítanak, azoknál – az igen gyakori szereplőknél, pl. Erdei Ferenc, Szekfű Gyula, Zsolt Béla stb. –, akik nem csak politikusok voltak, természetesen szerepel tudományos, írói stb. munkálkodásuknak jelzése is. Az általában egy-másfél oldalas szócikkek szigorúan tényközlő jellegűek, történelmi-politikai értékeléseket, értelmezéseket nem ad a szerző. Sajnos nem utal a szereplőkről szóló irodalomra sem, bár az általuk írott legfontosabb munkákat – a szövegbe építve – felsorolja. – Igen fontos kézikönyv, minden nagyobb könyvtárban ott a helye.