Betűméret
kicsinyít
alapméret
nagyít

A magyar állam szervei 1-2., 1944-1950.

A magyar állam szervei, 1944-1950.

A magyar állam szervei, 1944-1950.  1-2. kötet. Vörös Károly (szerk.) Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,  1985. 857 p.

A kiadás digitalizált változata elérhető a portálon. Szerzői jogi védelem alatt áll.

Forrás: Pécsváradi János: A magyar állam szervei, 1944-1950. = Állam és Igazgatás, 1986.XXXVI. évf. 11. szám, 1046-1047.p.

Az utóbbi években a jog és a közigazgatás elméleti, és gyakorlati, de más tudományterületek művelői körében is mind többször hangzott el a kívánság: részletes áttekintő mű készüljön, amely pontos tájékoztatást nyújt a felszabadulás utáni állami fejlődés, az újjáépítés, a haladó társadalmi és politikai kibontakozás sorsdöntő korszakának állami szervezetéről. Nehéz, küzdelmes, eredményekkel és kudarcokkal kikövezett útra haladt az ország; állami szervezetünk kiépülése is az útkeresés jegyében ment végbe. Régi, hagyományosan működő állami szervek szűntek meg vagy alakultak újjá és már viszonylag korán megjelentek a népi demokratikus állam új szervezetei is. Az állami szervezetrendszert a folyamatos átszervezés, az új struktúrák keresése jellemezte. Ehhez a saját felhasználható hagyományokat az 1919-es tanácsköztársaság rövid idő alatt is bevált intézményei szolgáltatták, és ha valamely állami munkaszervezetre nem akadt megújítva átvehető szervezeti forma, akkor a környezetben gyorsan és könnyen elérhető – elsősorban a szovjet – államszervezési megoldásokat tekintették mintának. Az államépítés és vele együtt az új államszervezet kialakításának útját számos politikai és társadalmi, a szervezést nehezítő szubjektív és objektív tényező is befolyásolta, nem ritkán akadályozta. A szervezeti változások kezdetekor, 1944-ben az ország jelentős része még nem volt felszabadítva. A már felszabadult területeken rohamos léptekkel haladt az újjáépítés, a demokratikus keretek és feltételek megteremtése. Roppant nehézségek árán sikerült biztosítani, hogy az állami tevékenység alapvető szervezetei a háború okozta súlyos károk ellenére (tönkrement épületek, intézmények fogadó tere. szolgáltató, ellátó bázisok stb.) viszonylag gyorsan kezdtek funkcionálni és menet közben egyaránt lehetővé váll a politikai követelmények és a szakmai kívánalmak folyamatos érvényesítése. A fejlődés magában hordozta ellentmondásait is. Egyes területeken – pl. a gazdaság szervezésében – az előzmények hiányában átvett minta merev alkalmazása bürokratikus túlszervezettséget eredményezett. Voltak, olyan főként közigazgatási szervezetcsoportok, ahol szinte félévenként – évenként határoztak el és vezettek be új szervezeti megoldásokat. Azt is mondhatnánk, hogy az egész államélet szüntelen átszervezésben volt.

A pártkoalíció osztozkodása az állami szervek vezetésében sem hatott előnyösen a biztonságosan működő és jól együttműködő struktúrák kialakítására. A pártküzdelmek hatására az állam: szervezet egyenetlenül fejlődött. A polgári politikai irányzatok az általuk képviselt osztályérdekeknek megfelelően hátráltatni igyekeztek a szocializálási törekvéseket, ennek hatására a gyors fejlődés elérésének szolgálatában álló és az ezt nehezen elfogadó szervezetek láncolata volt megfigyelhető, különösen az első államosítások körüli időszakban.

Az államvezetés gondját növelte az is. hogy a népi demokratikus államnak a szocialista termelési viszonyok feltételeinek szervezeti előkészítésén belül szinte egyidejűleg olyan más feladatokat is él kellett vállalnia, amelyeket korábban az egyházak, különböző társadalmi intézmények és testületi önkormányzatok láttak el.

Az újjáépítés sikere hatásának társadalmi méretű eufóriájában nem ritkán megfontolatlan szervezési intézkedések is születtek, olyan struktúrák is napvilágot láttak, amelyeknek lehetséges funkciói, céljai, működési kérdései nem voltak tüzetesen felmérve. Ezek a hibás döntések pusztán az állam mindenhatóságába vetett hitben gyökereztek, kevésbé vetettek számot a realitásokkal. A későbbi nagy eredmények megalapozását azonban ezek a „gyermekbetegségek" nem akadályozták meg. Mindezek a csak vázlatosan felsorolt jelenségek, és szervezeti mozgások híven tükröződnek A magyar állam szervei 1944—1950 c. le­xikonban. A két kötet terjedelmű, mintegy 3400, visszautalásokkal több, mint 4000 szócikket tartalmazó lexikon a teljességre törekedve mutatja be a legújabb kori magyar történelem kiemelkedő jelentőségű forradalmi korszakának állami szerkezetét. A lexikon előszava is utal arra, hogy e kötetek anyaga mintegy folytatása Meznerics Iván–Torday Lajos: A magyar közigazgatás szervei 1867–1937. Budapest, 1937., a Magyar Közigazgatástudományi Intézet gondozásában, majd ezt követően Ember Győző tollából: Az újkori magyar közigazgatás története, Budapest, 1946. címmel az Irodalmi, Művészeti és Tudományos Intézet gondozásában megjelent alapvető forrásértékű műveknek.

Pusztán a szócikkek mennyisége is arról informál, hogy nem esetleges, a könnyebben fellelhető szervezetek bemutatására törekedtek a szerzők. Tiszteletre méltó vállalkozásuk célja az volt, hogy erről a történész, szociológus, jogász, politológus és közigazgatási szakember számára egyaránt nehezen feltárható sokmozgásos korszakról tömör, világos, összerendezett, az egyes intézményei közötti kapcsolatokat kimutató útmutatást adjon. A szócikkek leírását éppen ezért alapos, nem csak a tudományok művelői, hanem az érdeklődő laikusok által is követhető, a különböző jelöléseket magyarázó információkkal szolgáló tájékoztató előzi meg. A tájékoztató után elhelyezett rövidítések jegyzéke is a jobb eligazodást segíti elő.

A szócikkek alfabetikus sorrendben követik egymást. A lexikon készítői természetesen nem vállalhatták az alfabetikus rendszertől eltérő, pl. az állami szervtípusok szerint, azon belül további részletező tipológia alapján vagy egyéb más rendszer alapján történő csoportosítást. A legegyszerűbb megoldás választása nyilván azon a megfontoláson alapult, hogy ilyen roppant nagy számú szócikk anyagnak bármilyen más rendszerben történő összefoglalása csak zavarokat okozhatna.

Nagy erénye a munkának, hogy a szócikkeket a történeti kialakulástól vezetett kronológia táblázatokban foglalja össze. A kronológia az egyes szervek elnevezésétől, a szerv esetleges jogelődjéről, a szerv megalakulásának időpontjáról, a szerv megszűnéséről, esetleges jogutódjáról tájékoztat. A kronológia táblázat „megjegyzés" rovata különleges információkat közöl. pl. az egyes szervek alá-fölérendeltségi kapcsolatairól, struktúrán belüli elhelyezkedéséről stb. A közel 100 oldalnyi kronológia utolsó táblázata az államszervezet modelljét mutatja be. A kronológia alapján, a kronológiát továbbfejlesztve – esetleg a szerzők tollából – elkészülhetne a korszak állami szerveinek rendszerét részletező atlasz. Ez különösen a nagyszámú közigazgatási szervről nyújthatna hasznos tájékoztatást. Az atlasz az egyes szervezeti ábrákban szereplő szervek mellett számmal jelölhetné, hogy az adott szervről a szócikk hányadik oldalán találhatja meg az olvasó a részletes információt.

A lexikont az Új Magyar Központi Levéltár a Művelődési Minisztérium Tudományszervezési és Informatikai Intézetének támogatásával készítette. Megjegyzésre érdemes, hogy a nagy anyagot 23 szerző, 5 tagú szerkesztőbizottság irányításával, mindössze 3 év alatt állította elő.

A munka értékét az is növeli, hogy a viszonylag „fiatal” (1970-ben létesített) Új Magyar Központi Levéltár a felszabadulás óta a különböző állami szerveknél felgyülemlett roppant nagy mennyiségű anyag gyűjtése, rendszerezése, elhelyezése közben is tudott energiát fordítani e tudományos értékű, munka előállítására. A nem szorosan intézményi kötelezettséget jelentő publikáció vállalása a levéltár vezetését, a szakmai pontosság a lektort, a tetszetős külalak és tipográfiai megoldások a kiadó vállalatot dicséri.

Őszintén remélhető, hogy a sikeres kezdést a nem túl távoli időben további hasonló művek követik.

Végezetül: kívánatos, hogy az értékes anyagot minél többen tanulmányozzák, hogy munkájukban hasznosítani tudják.

Tovább a kategóriában: A tanácsigazgatás szervei, 1950-1970. »