Betűméret
kicsinyít
alapméret
nagyít

Csemegi Károly

Csemegi Károly

(Csongrád, 1826. május 3. – Budapest, 1899. március 18.)

ügyvéd, igazságügyi államtitkár, büntetőjogász, kúriai tanácselnök

Csemegi Károly – Nasch József Károly kiskereskedő gyermekeként – Csongrádon született, 1826. május 3-án (1844-ben vezetékneve Naschról Csemegire módosult). A középiskola után jogi tanulmányait – házi tanítóként finanszírozva – a pesti egyetemen 1846-ban ügyvédi oklevél megszerzésével fejezte be. Szüleitől és tanulmányai révén számos nyelvből (francia, német, latin, olasz, görög, angol) kiváló tudásra tett szert.

1846-ban, mint tiszteletbeli aljegyző, Torontál vármegye szolgálatába lépett, majd a pozsonyi, utolsó rendi országgyűlésen, 1847-ben, a vármegye írnokaként vett részt. Ezt követően párizsi tanulmányútra ment. A szabadságharc idején őrnagyi rangot ért el. Saját szervezésű gyalogos zászlóaljának és lovas századának parancsnoki tisztét ő látta el. A fegyverletétel után várfogságban tartották, és büntetésül besorozták az osztrák hadseregbe, ahonnan csak egészségi okokból szabadulhatott. 1850-től – rendőri felügyelet alatt – ügyvédi tevékenységet folytatott Aradon, majd hazafias kiállása és egyre növekvő népszerűségének csökkentése érdekében egy Butyin (Temesbökény) nevű faluba helyezték. 1858-tól ismét engedélyezték aradi működését. A kiegyezés után a Deák Ferenc bizalmát élvező, akkor már neves jogász az Igazságügyminisztériumba került, előbb titkár, tiszteletbeli osztálytanácsos, nem sokkal később, 1868 áprilisától miniszteri tanácsos, 1871-ben helyettes államtitkár, 1872-től 1879-ig államtitkár lett. Két ciklusban, 1872-től 1878. január 3-i lemondásáig a Deák-párt, illetve a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője a pécskai választókerületben. 1879-től – az általa elképzelt miniszteri pozíció helyett – kúriai tanácselnök lett. 1893-ban sértettsége miatt, ugyanis Szilágyi Dezső igazságügyminiszter nem őt nevezte ki a Kúria másodelnökévé, a Kúriától vonult nyugalomba.

A tudományos felkészültségű és sokoldalú nyelvtudása révén a nemzetközi jogirodalomban rendkívül tájékozott Csemegi Károly aktívan részt vett a kiegyezés utáni igazságszolgáltatási reform munkálataiban: számos jelentős törvény megszületése az ő művének tekinthető. Ide sorolhatók – többek között – 1869-ben a bírói hatalom gyakorlásáról, 1871-ben a bírák és bírósági hivatalnokok felelősségéről, a bírói függetlenség biztosításáról és az ügyészségekről, 1872-ben az ideiglenes bűnvádi eljárásról, 1874-ben az ügyvédi rendtartásról szóló törvények stb. Legnagyobb alkotása az 1878-ban elfogadott első magyar büntetőtörvénykönyv, amelyet ma is kora társadalmának modern jogszabályaként ítélhetünk meg (külföldi visszhangja is igen pozitív volt). A róla elnevezett Csemegi-kódex a francia, az olasz és a német büntetőjog alapos tanulmányozása során szerzett ismereteinek felhasználásával öt évig készült, és Indokolás című 700 oldalas részét a hazai jogászság napjainkig a jogtudományi szakirodalom egyik legkiválóbb szellemi termékeként tartja számon. A kihágásokról szóló 1879. évi XL. törvény szerkesztését is ő végezte. Kodifikátori munkásságának hatékonyságát az 1870-es évtized képviselőházi vitáiban kitűnő szónoki képességei is segítették (a Btk. tervezetét az országgyűlés 1875-től 1878-ig tárgyalta, ennek során Csemegi 101 beszédet mondott). 1879-től 1887-ig a bűnvádi eljárás kodifikációs munkálataival foglalkozott, 1882-ben és 1885-ben kidolgozta annak első és második tervezetét is. Az 1878. évi V. törvény és a többi büntető jogszabály következetes gyakorlati alkalmazásában, végrehajtásában kúriai bíróként Csemegi kiemelkedő szerepet játszott.

Politikai cikkei a Magyarország és az Alföld című lapokban, jogi cikkei és tanulmányai a Magyar Igazságügy, a Törvényszéki Csarnok, a Jogtudományi Szemle, a Jogállam, a Jogtudományi Közlöny című szakfolyóiratokban és a Pester Lloyd, a Pesti Napló című napilapokban jelentek meg.

1878-ban kezdeményezte és megalapította a Magyar Jogász Egyletet, amelynek első elnöki funkcióját 1898 májusáig ő töltötte be. Leköszönésekor örökös tiszteletbeli elnökké választották. 1896-ban a Budapesti Tudományegyetem díszdoktorává avatták. 1878-ban a Szent István-rend középkeresztjét, 1882-ben pedig a valóságos belső titkos tanácsosi címet kapta az uralkodótól. Horváth Tibor konklúzióját idézve „kodifikátori, bírói és szakírói tevékenysége révén Csemegi hosszan tartó és jelentős hatást gyakorolt a magyar büntetőjog fejlődésére” (bizonyos módosításokkal a kódex általános része 1950-ig, különös része pedig 1961-ig volt hatályban).

A magyar jogalkotás, az igazságszolgáltatás, a büntetőjogi kodifikáció elismert egyénisége 72 évesen, 1899. március 18-án a fővárosban hunyt el. Síremlékét a Kerepesi úti temetőben 1902-ben avatták fel.

Főbb művei:

  • A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878: V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye I–II. kötet. A m. kir. igazságügyministerium megbízásából. Lőw Tóbiás (szerk.). Budapest: Pesti Könyvnyomda, 1880. A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szabadon hozzáférhető.
  • A magyar bűnvádi eljárás tervezetének indokai. I–II. köt. Budapest: Pesti Könyvnyomda, 1882. A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szabadon hozzáférhető.
  • A magyar bűnvádi eljárás a törvényszékek előtt: a m. kir. igazságügyminiszter megbízásából. Budapest: Franklin, 1882. 80 p. A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szabadon hozzáférhető.
  • Csemegi Károly művei I–II. köt. sajtó alá rendezték Edvi Illés Károly, Gyomai Zsigmond. Budapest: Franklin, 1904. A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szabadon hozzáférhető.

Irodalom:

  • Csemegi Károly (nekrológ). = Jogtudományi Közlöny, 1899. XXXIV. évf. 12. szám., 89–91. p.
  • Tarnai János: Csemegi Károly emlékezete. A Magyar Jogászegylet díszülése, 1899. október 29.= Jogtudományi Közlöny, 1899. XXXIV. évf. 44.szám, 313–317. p.
  • Györgyi Kálmán: Emlékezés Csemegi Károlyra. In Csemegi Károly emlékkönyv. Budapest, MTA Jogtudományi intézet, 2000. 19–24. p.
  • Horváth Tibor: Az első magyar büntető törvénykönyv és kodifikátora: Csemegi Károly. In A praxistól a kodifikációig. Csemegi Károly emlékére, 1826–1899. Budapest, Osiris, 2001. 24–36. p.
  • Solt Pál: Csemegi Károly, a kuriai tanácselnök. In: A praxistól a kodifikációig. Csemegi Károly emlékére, 1826–1899. Budapest, Osiris, 2001. 55–60. p.
  • Mezey Barna: Egy jogászkarrier a 19. században. Csemegi Károly (1826–1899). In A praxistól a kodifikációig. Csemegi Károly emlékére, 1826–1899. Budapest, Osiris, 2001. 9–23. p.
  • Bartkó Róbert: Hajnal Hugó: Csemegi Károly. = Magyar Jog, 2004. LI. évf. 5. szám, 319–320. p.
  • Sebestyén István: Csemegi Károly (1826–1899). In Magyar jogtudósok. 3. kötet. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2006. 41–58. p.
  • Estók József: A magyar börtönügy arcképcsarnoka – Csemegi Károly (1826–1899). = Börtönügyi Szemle, 2011. XXX. évf. 3. szám,85–90. p.
Tovább a kategóriában: « Csávolszky Lajos Degré Alajos »