Betűméret
kicsinyít
alapméret
nagyít

Magyary Zoltán

Magyary Zoltán
(Tata, 1888. június 10. – Héreg, 1945. március 24.)

közigazgatási jogász, egyetemi tanár

Magyary Zoltán 1888. június 10-én született Tatán. Apja honvédezredes volt. Középiskolai tanulmányait a budapesti piarista gimnáziumban végezte, a Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán szerezte diplomáját.

1910 és 1930 között két évtizedet töltött a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, ahol a minisztérium ügykörének több ágában teljesített szolgálatot és miniszteri tanácsosi rangig jutott. 1925-ben a tudománypolitikai ügyosztály vezetője lett, így hatáskörébe tartoztak a magyar–külföldi tudományos kapcsolatok, kongresszusok, a hazai tudományos társulatok, az Országos Gyűjteményegyetem, a vidéki közgyűjtemények és a diák szociális ügyek. Munkaköre 1927-től az egyetemi osztály ügykörével is bővült, így a tudománypolitikai és felsőoktatási terület irányítójaként a modern magyar tudománypolitika megalapozója lett. Az Országos Gyakorlati Közigazgatási Vizsgabizottság elnökhelyettese volt.

1918–19-ben a Budapesti Tudományegyetem meghívott előadója, 1930-tól tanszékvezető egyetemi tanára. Haláláig közigazgatási és pénzügyi jogot oktatott. Az 1937–38-as tanévben a dékáni posztot is betöltötte. 1931-ben az egyetem kötelékében létrehozta a Magyar Közigazgatástudományi Intézetet, melynek igazgatója is lett. E tudományos műhely a közigazgatás kutatásának, korszerűsítésének és oktatásának szellemi központjává vált. 1936 és 1938 között munkatársaival és diákjaival a tatai járásban gazdaságföldrajzi, néprajzi és szociográfiai (tényfeltáró tudományos) felmérést végzett. E munkálat előzménye volt az 1938 októberében Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletére létesült Táj- és Népkutató Központ, ebben a Pázmány Péter Tudományegyetemen Teleki Pál gazdaságföldrajzi, Györffy István néprajzi és Magyary Zoltán közigazgatástudományi tanszékei vettek részt.

Magyary a közigazgatás jogi, szervezési és társadalmi aspektusainak együttes vizsgálatára törekedett, alapítója volt a róla elnevezett közigazgatás-tudományi iskolának. Világszínvonalú tudományos iskolája elsősorban a modern igazgatástudományt, szervezéstudományt tekintette döntőnek a közigazgatás tudományos megítélésében. Elmélete szerint a közigazgatás megszervezése komplex tudást, tapasztalatokat igényel, ezért a társadalomtudomány több ágát is bevonta a közigazgatási jelenségek tudományos vizsgálatába, így pl. a közigazgatás-tudományokat, a pénzügytant, a szociográfus karakterű szociológiát, a történelem-tudományt. Új diszciplínák kialakulásához is hozzájárult, pl. a közigazgatásra adaptált igazságtudomány, vagy a közigazgatási földrajz kialakulása. A Magyary-iskola államigazgatási jogtudományi eredményei között ki kell emelni a közigazgatási jogszabályok, a kodifikáció, a közigazgatási eljárási törvény témakörében végzett kutatásokat, megjelent monográfiákat, tanulmányokat. A Magyary-féle intézet adta ki 1938-tól 1944-ig a Közigazgatástudomány című szakmai folyóiratot is.

Magyary több nyelven kiválóan beszélt, és többször hosszú külföldi tanulmányutat tett Európa sok országába, 1935-ben saját költségen  a Szovjetunióba is eljutott. Tanulmányútjain gyűjtött tapasztalatai alapján alakította ki a közigazgatás magyar mintáját.

1931-ben Bethlen miniszterelnök felkérte a magyar közigazgatás racionalizálásának kormánybiztosává. Erről a posztról 1932-ben lemondott, mert az általa kívánt reformok megvalósításának nem volt realitása, a kormányzás menedzseri szemlélete ugyanis ellentétes volt az akkori politikai és adminisztratív elit értékrendjével és érdekeivel, pedig a Magyary-féle program alkalmas lett volna arra, hogy végrehajtásával, az ország jóval hatékonyabb közigazgatáshoz jusson.

A harmincas–negyvenes években születtek meg a Magyary-életmű nagy szintézisei, amelyek a magyar közigazgatás kutatásának és építésének több szempontból is alapvető műveivé váltak. 1932–33-ban az amerikai közigazgatás tanulmányozása nagy hatással volt Magyaryra, tapasztalatait külön kötetben publikálta 1934-ben Amerikai államélet címmel. 1942-ben jelent meg legfőbb műve, a Magyar közigazgatás, amely az egyetlen magyar közigazgatás-tudományi iskola eredményeinek összegzése. A könyv első részében a közigazgatás-tudományi alapfogalmakat, a másodikban a magyar közigazgatás szervezetét, a harmadikban pedig annak a működését foglalja össze. Művének legfontosabb üzenete, hogy a közigazgatás egységes, nem lehet külön kezelni az önkormányzati és az államigazgatási szektort, az irányítás egyes szintjeit, mint ahogy a személyzetet és a szervezetet sem.

Magyary széles körű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett, a nemzetközileg is elismert tudósként több külföldi egyesületnek és szervezetnek volt tagja és tisztségviselője. Először 1923-ban vett részt a II. Nemzetközi Közigazgatási Kongresszuson. 1933-ban, az V. kongresszuson Bécsben előadást, 1936-ban a VI. kongresszuson már főreferátumot tartott. E tanácskozás témáját Magyary A közigazgatás legfőbb vezetése szervezési szempontból című tanulmánya szolgáltatta, amit a kongresszus egyhangúan elismert, és a brüsszeli Institut International des Sciences Administratives a tudóst alelnökévé választotta.

Magyary eszméinek gyakorlati megvalósításával is próbálkozott, 1938 után népfőiskolát szervezett a tatai járásban, ahol a tanítványaival és munkatársaival magas tudományos igényességgel és nagy szociális érzékenységgel látott hozzá a tatai településfejlesztési modell, az önkormányzati mintajárás kifejlesztéséhez. Az állampolgárokat hatékonyan szolgáló, az emberekért levő közigazgatást kívánta itt megvalósítani. Tanítványával, Kiss Istvánnal közösen írt erről 1939-ben A közigazgatás és az emberek című művében.

A német megszállás után Tatára menekült feleségével, Techert Margit filozófussal. Szálasi hatalomátvétele után el akarták hagyni az országot, de a határról visszafordultak. A Tata melletti Héregen bújtak meg, de az átvonuló szovjet csapatok atrocitásainak következtében 1945. március 24-én feleségével együtt öngyilkosok lettek. Tatán található sírjuk.

A magyar polgári közigazgatás-tudomány legnagyobb hatású, külföldön is elismert egyéniségét halála után politikai okokból évtizedekig elhallgatták, bár az intézet eredményeit felhasználták, pl. az 1957-ben megalkotott törvényhez, az államigazgatási eljárás szabályairól. A hetvenes évektől, különösen még élő tanítványainak és az utódnemzedék tiszteletének köszönhetően, megkezdődött a rehabilitációja.

Főbb művei:

  • A magyar közigazgatás tükre: közigazgatásunk ügyei és eljáró szervei. Budapest: Magyar Királyi Állami Nyomda, 1932. 782 p. A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szabadon hozzáférhető.
  • Közigazgatási jog [Magyary Zoltán előadásai alapján]. Budapest: „Kartárs”, 1935. 340 p. A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szabadon hozzáférhető.
  • A közigazgatás legfőbb vezetése szervezési szempontból. Budapest: Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, 1936. 152 p. A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szabadon hozzáférhető.
  • A közigazgatás jogszerűsége a mai államban. Budapest: Magyar Közigazgatástudományi Intézet. Pécs: Dunántúli Egyetemi Kiadó, 1939. 158 p. A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szabadon hozzáférhető.
  • Magyar közigazgatás: a közigazgatás szerepe a XX. század államában: a magyar közigazgatás szervezete, működése és jogi rendje. Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda,1942. 675 p. A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szabadon hozzáférhető.
  • A magyar közigazgatási jog. Budapest: Vörösváry L., 1942. 423 p. A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szabadon hozzáférhető.
  • A magyar tudománypolitika alapvetése. Budapest: Egyetemi Nyomda, 1927. 628 p.,
  • A magyar közigazgatás racionalizálása: A m. kir. Miniszterelnök Úr elé terjesztett javaslat. Budapest: Egyetemi Nyomda, 1930. 184 p.

Irodalom:

  • Gyenisné Landesz Edit–Somorjai József (szerk.): Magyary Zoltán munkássága. Tata, Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága, 1990. 58 p.
  • In memoriam Magyary Zoltán. Nagy Ferenc (szerk.). Közzéteszi a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára. Budapest, Credit Kft. Printshop ny. 1995. 80 p.
  • Nagy Ferenc: Magyary Zoltán. In: Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Better Kiadó, 1997. 553–555. p.
  • Saád József (szerk.): Magyary Zoltán. Budapest: Új Mandátum Kiadó, 2000. 295 p.
  • Verebélyi Imre: Memorandum dr. Magyary Zoltán, az IIAS 1945 előtti alelnökének nemzetközi rehabilitálása és méltó elismerése érdekében.= Magyar Közigazgatás, 2005. LV. évf. 7. szám, 389–397. p.
  • Lőrincz Lajos: Magyary Zoltán helye a magyar közigazgatás-tudományban. In: Gellén Márton–Hosszú Hortenzia (szerk.): Államszerep válság idején. Magyary Zoltán emlékkötet. Budapest: Complex, 2010. 39–45. p.
  • Pálné Kovács Ilona: Magyary Zoltán és a magyar közigazgatás. = Tér és társadalom, 2011. XXV. évf. 3. szám, 173–179. p.
Tovább a kategóriában: « Kuncz Ödön Máriássy Béla »