Betűméret
kicsinyít
alapméret
nagyít

Tomcsányi Móric

Tomcsányi Móric
(Temesvár, 1878. március 21.– Budapest, 1951. június 12.)

jogász, egyetemi tanár, akadémikus, a felsőház tagja

Tomcsányi Móric 1878. március 21-én született Temesváron, olyan nemesi családban, amely jelentős szerepet vállalt a közéletben. Apja, Tomcsányi Mór 48-as honvéd huszárhadnagy, Turóc vármegye alispánja, a budapesti királyi ítélőtábla tanácselnöke. Hatan voltak testvérek, közülük László törvényszéki bíró, Vilmos Pál igazságügy-miniszter, országgyűlési képviselő, felsőházi tag, közjogi író, Kálmán belügyi államtitkár.

Tomcsányi Móric középiskoláit szülővárosában végezte, majd a budapesti és a párizsi egyetemen tanult, jogtudományi és államtudományi diplomát kapott, ügyvédi vizsgát tett. A végzést követően másfél évig tanulmányutat tett Ausztriában, Német- és Franciaországban, valamint Nagy-Britanniában. Hazatérése után 1917-ig a Budapesti Kincstári Jogügyigazgatóság, majd a Pénzügyminisztérium tisztviselője, 1918-ig Turóc vármegye főispánja. 1917-ben császári és királyi kamarási méltóságot kapott.

1906-tól a Budapesti Tudománygyetemen a magyar közigazgatási jog magántanára, 1922-től 1945-ig ugyanott a közjog és a közigazgatási jog tanára, 1929–30-ban, és 1941–42-ben a jogi kar dékánja. 1945-ig fontos szerepet töltött be a tudományban, a tudományos közéletben, az egyetemi oktatásban.

A klasszikus közigazgatási jogdogmatika legkövetkezetesebb hazai művelője, a közjogban a történeti-jogi iskola képviselője. Tudományos műveiben a magyar közjoggal, a közigazgatási jog alapintézményeivel, a közhivatalnokok és az állam vagyoni felelősségével, az önkormányzat és decentralizáció kérdésével továbbá a közigazgatási intézkedések jogerejének a problémájával foglalkozott. Első jelentősebb munkája 1905-ben A vagyoni felelősség elve a közigazgatásban címmel jelent meg. Alkotmányjogi kézikönyve (Magyar közjog, alkotmányjog. Bp., 1926.) öt kiadást ért meg 1943-ig. Magyarországon Tomcsányi kísérelte meg leginkább a közigazgatás világát a jog szempontjából szisztematizálni: az ún. közjog dogmatikai rendszerét A magyar közigazgatási jog alapintézményei című munkájában, 1926-ban jelentette meg. A nagy monográfiák mellett jó néhány kisebb tanulmányt, publicisztikát és szakmai bírálatot is írt.

1928-tól az MTA levelező, 1943-tól rendes tagja. 1949-ben rendes tagságát megszüntették, és visszaminősítették tanácskozó taggá. 1989-ben állították helyre rendes tagságát.

1927 januárjában a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi kara a felsőház póttagjává választotta. 1928. november 28-tól 1944-ig, négy cikluson át, ténylegesen is felsőházi tag volt. 1939-ig a felsőház ülésein és többféle bizottságában is élénk tevékenységet fejtett ki: a közigazgatás reformjával, rendezésével foglalkozó, az alkotmányosság helyreállításáról és az államfői hatalom ideiglenes rendezéséről szóló törvénymódosítás, a kormányzói jogkör kiterjesztéséről, a kormányzóválasztás, az országgyűlési képviselőjelölés, az országgyűlés felsőháza jogkörének újabb szabályozásáról szóló törvényjavaslatok előadója. Az 1938. augusztus 18-i székesfehérvári kihelyezett együttes országgyűlésen a Szent István emlékét megörökítő törvényjavaslat elfogadásakor Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, Hóman Bálint kultuszminiszter, Kornis Gyula képviselőházi elnök és Tildy Zoltán mellett Tomcsányi Móric is szónokolt.

Számos társadalmi funkcióra kérték fel: a Felső Oktatásügyi Egyesület alelnöke, a Magyar Jogászegylet közjogi szakosztályának elnöke, a Comité Juridique International de l’Aviation magyar csoportjának elnöke, a Magyar-Jugoszláv Vegyes Döntőbíróság magyar bírája. 1939–44-ben a Magyar–Német Társaság igazgatótanácsi tagja.

Munkásságát 1945-ig a kultúrpolitika kitüntetésekkel ismerte el. 1945-ben megvált az egyetemi katedrától, visszavonult mind a közélettől, mind a tudományos tevékenységtől. 1951. június 12-én Budapesten hunyt el. A Kerepesi temetőben, családi sírboltban nyugszik.

Főbb művei:

  • A közigazgatási jogviszony. Budapest: Politzer, 1912. 100 p. A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szerzői jogi védelem alatt áll.
  • Jogerő a közigazgatási jogban. Budapest: Franklin, 1916. 93 p. A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szerzői jogi védelem alatt áll.
  • A magyar közigazgatási jog alapintézményei. Budapest: Tomcsányi, 1926. 402 p. A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szerzői jogi védelem alatt áll.
  • Magyar közjog: alkotmányjog. Budapest: Szerző, 1926. 345 p. A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szerzői jogi védelem alatt áll.
  • Magyarország közjoga. Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1943. 574 p. A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szerzői jogi védelem alatt áll.
  • A vagyoni felelősség elve a közigazgatásban: az állam (közhivatalnokok) vagyoni felelősségének rendszere. Budapest: Politzer, 1905. 214 p.
  • Önkormányzat és decentralizáció. Budapest: Athenaeum, 1911. 72 p.
  • Rendészet, közigazgatás, bírói jogvédelem. Budapest: Akadémia, 1929. 31 p.
  • Magyarország közjoga. Budapest: Egyetemi Nyomda, 1932. 547 p.
  • Magyar közigazgatási és pénzügyi jog: különös (szakigazgatási) rész. Budapest: Fővárosi Nyomda, 1933. 480 p.
  • Közjog-magánjog. Felolv. Magyar Tudományos Akadémia II. oszt. 1943. dec. 13.-án tartott ülésén. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1944. 29 p.

Irodalom:

  • A Tomcsányi-család gyászjelentései (OSZK gyászjelentések)
  • Haeffler István (szerk.): Országgyűlési almanach. Az 1939-44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940. 543 p.
  • Tomcsányi Móric. In: A magyar közigazgatás klasszikusai 1874–1947. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1988. 149–151. p.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ, 2003. III. kötet 1308–1309. p.
  • Paulovits Anita: A közigazgatási határozatok jogereje a magyar jogtudományban Boér Elektől Magyary Zoltánig. = Miskolci Jogi Szemle, 2011.VI. évf. 1. szám, 5–30. p.
Tovább a kategóriában: « Szladits Károly Wlassics Gyula »