Fontsize
kicsinyít
alapméret
nagyít

Ágoston Péter

Ágoston Péter
(Zsombolya, 1874. március 25. – Párizs, 1925. szeptember 6.)

jogtudós, miniszter

Ágoston Péter 1874. március 25-én született Zsombolyán római katolikus családban. 1896-ban a budapesti egyetemen jogtudományi és államtudományi oklevelet szerzett. Még ebben az évben bírói szakvizsgát tett, és 1899-ben Veszprém törvényszéki aljegyzőjévé nevezték ki. 1901-ben Nagyváradon létrehozta a helyi Társadalomtudományi Társaságot (TTT), amelyben vezetőségi tagként vállalt szerepet. Mindössze 27 évesen, 1903-ban kinevezték a nagyváradi katolikus jogi akadémia tanárának. 1905-ben egyetemi magántanári képesítést (habilitációt) szerzett Kolozsváron.

Az I. világháború időszaka meghatározó volt Ágoston Péter életében. Először önkéntesként került a frontra, ezen időszak alatt felismerte az Osztrák-Magyar Monarchia fenntarthatatlanságát, és a nemzetek önrendelkezése, a szabad egyesülés, a szomszédos népekkel való megbékélés mellett foglalt állást. 1915-ben felmentették a katonai szolgálat alól, viszont 1917-ben ismét visszatért katonaként az olasz hadszíntérre. A világháború végén, az 1918-as „őszirózsás” forradalom győzelmét követően a nagyváradi Nemzeti Tanács elnökévé választották meg, ezt követően még ez év novemberében Nagyvárad és Bihar vármegye biztosaként katonai ellenállást próbált szervezni a románokkal szemben, ami sikertelen volt. Az 1919-es év politikai pályafutása szempontjából meghatározó volt, hiszen már márciusban, a Berinkey kormányban a belügyminiszter államtitkárává nevezték ki. Kiemelkedő szerepet vállalt a Tanácsköztársaság politikai életében. 1919. március és április között külügyi népbiztoshelyettes, április-júniusban Kun Béla és Pogány József mellett az egyik külügyi népbiztos, majd június 24-től a diktatúra bukásáig igazságügyi népbiztos. A rövid ideig fennálló Peidl-kormány külügyminisztere augusztus 1. és 6. között.

1919. november 15-én letartóztatták, majd a népbiztos perben halálra ítélték 1920. október 20-án, de a szovjet-magyar fogolycsere révén Szovjet-Oroszországba került, ahol munkatársként részt vett a moszkvai munkaügyi népbiztosság munkájában. Publicisztikai tevékenysége is jelentős volt, dolgozott többek között a Huszadik Század, a Világ, és a Szocializmus szerkesztőségében. Munkájára nagy hatást gyakorolt Pikler Gyula jogbölcsész, egyetemi tanár, aki éles szellemi harcokat vívott a jogtudomány konzervatív képviselőivel, és egy ideig részt vett minden olyan tudományos szervezetben, amelyben esélyt látott a modernizálás, a reformálás gondolatának terjesztésére.

Szociáldemokrata beállítottságára nagy hatással voltak a gyerekkori, fiatalkori emlékei, amikor is gyakran találkozott a szegénységgel (olykor saját családja is küzdött vele), a jogtalansággal, a tudatlansággal, és azzal, hogy a magyarországi nem magyar etnikumú lakosság jelentős része nagy szegénységben él. Ugyancsak saját tapasztalati alapján szűrte le azt a következtetést, hogy az ország felemelkedése és különösen az elesett osztályok, rétegek helyzetének javítása érdekében meg kell reformálni a jogrendszert, a birtokrendszert, valamint az oktatás szerkezetét és szellemiségét. Ágoston Péter szellemileg aktív korszaka 1900 és 1919 közé esett, amikor több önálló művet is megjelentetett. A legfontosabbak közülük a földbirtokkal kapcsolatos írások, valamint a munkajogra és az önkormányzatiságra irányuló tanulmányok, továbbá a kétkötetes „A jövő kérdései” című munka, A mi útjaink illetve A zsidók útja kötetcímekkel.

1919 januárjában professzori kinevezést kapott a budapesti egyetemen, ami szakmai karrierje csúcsát jelentette. 1925. szeptember 7-én szélütés következtében Párizsban hunyt el.

Szerzői gyűjtemény a DTT - Magyar Jogi Portálon

Főbb művei:

Könyvismertetések:

More in this category: « Baintner János Hacker Ervin »