Print this page

Finkey Ferenc: Büntetéstani problémák.

Finkey Ferenc: Büntetéstani problémák. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1933.
Finkey Ferenc: Büntetéstani problémák. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1933. 312 p.

A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szabadon hozzáférhető.

Forrás: Dombováry Géza: Büntetéstani problémák. Írta: Finkey Ferenc, Budapest, 1933. = Magyar jogi szemle, 1934. 7. szám, p.251-253.

Finkey Ferenc, lapunknak megalakulása óta és 30-nál több év óta munkatársa a Büntető Jog Tárának. Tankönyvei közkézen forognak. Tanulmányai, gyöngyszemei a büntetőjogi essay-irodalomnak. Irályának világosságáról, okfejtésének meggyőző voltáról 30 év óta is — igen sok ízben írtunk. Egy okkal több, hogy ezen lap tisztelt olvasói ne szoruljanak a megbeszélés tárgyát képező mű megjelenése alkalmából bíráló megjegyzéseinkre. Azt azonban mégsem tudjuk elhallgatni, hogy szerző ebben a 300 oldalas tanulmányában egy eddig fölötte kevés jogi írónál tapasztalt kvalitással lép az olvasó elé. Ez a könyv ugyanis oly szépen van megírva, hogy a jogász is tömörnek találja, a nem jogász pedig mégis gyönyörködve fogja elolvasni, akár egy szépirodalmi munkát. A büntetési rendszer ösmertetését tűzte ki célul. Ezt a kormányok, jogi írók és törvényhozások által meglehetősen mostoha módon kezelt tárgyat. Holott a büntetőjog hatékonysága, amint azt szerző úr is kifejti, főleg a büntetési rendszer kérdéseinek helyes megoldásától függ. Ép azért a szokott alapossággal látott hozzá szédületes gazdagságú anyagának ösmertetéséhez.

A külföld és a legrégibb (Hamurabbi, ind, zsidó, egyházi stb.) jogok ösmertetésével behatóan foglalkozik és a megbeszélés tárgyát képező anyagban kevésbbé járatos olvasó is kell, hogy valósággal falja a betűket, ha a minden nagyképűségtől ment mélyen szántó fejezetek bármelyikének olvasásához hozzáfogott. Nagy szorgalommal kiböngészett adalékai a szembeállítás erejével hatnak. A büntetés lényege tekintetében, meggyőződésemmel egyezően, szakít azzal a túlzottan szentimentálisnak nevezhető iránnyal, mely — a mult idők börtönügyi förtelmeinek visszhatásaképen — modern szanatóriumot óhajtott a társadalom esküdt ellenségeinek berendezni és a büntetésnek lehető enyhítését tűzte ki célul, így sem a rendeltetésszerű megtorlás, sem a társadalomnak szükséges megelőző céljait meg nem valósíthatva. Helyesen emeli ki szerző, hogy a büntetést Szent Ágoston is malum passionis-nak nevezte, quod infligitur ob maliim actionis; és Hegel és Kant is a megtorlásban látták annak lényegét. Mindez azonban nem állhatja útját annak, hogy javítható bűnözés esetén egyben a javítás és a special- és generál praeventio elveinek is megfeleljen. A büntetések végrehajtásának kegyetlensége egyébként az emberiesség eszméinek térthódításával csökkent. Hamurabbi idején, Kr. e. 2250 évvel, még hiteles kőbevésett följegyzések szerint a halálbüntetést izzó vaságyon égetéssel, testcsonkítással, karóbahuzással, enyhébb esetekben pallos által, vízbefullasztással hajtották végre. Emellett dívott a testcsonkítás, mint főbüntetés, melyet tudvalévően a görög, római és zsidó jog is ösmert. (…) Francia- és Angolország joga a németnél kegyetlenebb volt. VIII. Henrik idejében 72.000 kivégzést hajtottak végre. A többi király alatt is többezret. És — szerény véleményünk szerint •— ép ezeknek a kegyetlenségeknek a természetszerű visszahatásaképen történt, hogy az emberiesség eszméjének megfelelni akaró első javítóház (House of correction) gondolata ép abból az államból indult ki világhódító körútjára, mely az önkény és a kegyetlenségek folytán a legtöbbet szenvedett; (…). A börtönök őse a Hospitál (földalatti, nyirkos, tetves) kezdetben csak a csavargók és fiatalkorúaknak, csupán idővel vedlik át letartóztatási intézetből büntetésvégrehajtási intézetté és Angliában látott napvilágot a kezességi próbárabocsátás intézménye is. A testcsonkító büntetések rendszerének és az ennél, szerény véleményem szerint, jóval kegyetlenebb törvényelőtti egyenlőtlenségeknek nagyrészt Morus Tamás Utópiájának behatása alatt, csak a francia forradalom tudott véget vetni. (…)

A büntetési rendszert befolyásoló eszmék történetének fölötte érdekes ösmertetése után szerző igen behatóan ösmerteti a halálbüntetés jogosultsága fölötti vitát. Szerény véleményem szerint ez a büntetési nem bizonyos esetekben éppenséggel nem nélkülözhető. Werbőczy Tripartituma Előszavának egyik fejezete szerint ugyanis az Anyagi Igazság eszméje a szigor és enyheség közös eredője. (…) A szabadságvesztés-büntetéseket, azok irodalmát, történelmét, mondanom sem kell, hogy a hazai jogtörténelmi irodalmi adalékoknak teljes és tökéletes felhasználásával dolgozta föl szerző. Nagy gondot fordított a börtönügy legújabb fejleményeinek ösmertetésére. Kritikai bonckés alá veszi az 1929. Ensemble dé régles pour le traitement des prisonniers-t, a magyar börtönügy szervi hibáira pedig élénk világot vet. Az 1913. XXI. és 1928 évi X. törvény által létesített dologházbüntetés végrehajtását — ezen intézményekkel több korábbi tanulmányában is foglalkozott volt — , a javító iskolákat, a fiatalkorúak fogházát, a pénzbüntetések végrehajtását, a fiatalkorúak és rabok ügyét igen részletesen ösmerteti, soha sem mulasztván el adot alkalommal igen üdvösnek Ígérkező reformok sürgetését.

FaLang translation system by Faboba