Jump to content
Fontsize

Finkey Ferenc: A tételes jog alapelvei és vezéreszméi.

Finkey Ferenc: A tételes jog alapelvei és vezéreszméi. Budapest: Grill, 1908.
Finkey Ferenc: A tételes jog alapelvei és vezéreszméi. Budapest: Grill, 1908. 463 p.

A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szabadon hozzáférhető.

Forrás: A tételes jog alapelvei és vezéreszméi. Írta: Finkey Ferenc, Budapest, 1908. = Jogállam, 1909. 5. szám, p. 385-386.

Finkey sárospataki jogakadémiai tanár eddigelé a büntetőjog müvelésével foglalkozott. Büntetőjogi és büntető eljárási könyvei rendkívül népszerűek lettek, a mit legjobban bizonyít, hogy szerzőjük a legkisebb jogakadémiánk tanára s ennek daczára tankönyvei gyors egymásutánban új kiadásokat értek. Most a jogbölcsészet nehezebb mezején próbálkozott meg, azzal a bevallott czélzattal, hogy a jogbölcsészet iránt a jogászvilágban uralkodó közönyt megtörni vagy oszlatni igyekezzék. A jogbölcsészet a hazai jogászvilág előtt manapság tényleg a legnépszerütlenebb tudomány, a minek okát szerző abban látja, hogy a jogbölcsészet hazai művelői is túlzó irányokat követnek, egyesek a természetjogot igyekeznek galvanizálni, mások a szocziológiával akarják azt helyettesíteni, illetőleg kiszorítani. E túlzó irányokkal szemben Finkey a legnyíltabb őszinteséggel és határozottsággal a tételes jogbölcsészeti irányt látja az egyedül egészséges iránynak, vagyis ha a jogbölcsészet mint a tételes jog alapelveinek és vezéreszméinek tudományát műveljük. Finkey kifejezetten az angol és német «általanos jogtudományi iskola» (Austin, Maine, Merkel, Binding, Bierling) hívének vallja magát azzal a helyes módosítással, hogy nem éri be a merő jogászi elemzéssel, a jogi alapfogalmak fejegetésével, hanem az egyes jogintézmények eredetét, kifejlődését, czéljait, vezéreszméit, eszményeit is bevonja az elemzés körébe, vagyis a tételes jog bölcsészetét az egyetemes összehasonlító jogtörténeti és lélektani módszerrel tartja müvelendőnek. Finkey e müvével hazai irodalmunkban tényleg úttörő munkát végzett, midőn reámutatott a jogbölcsészet mai müvelésének módjaira s ezek közül a jogászokra kétségtelenül leghelyesebb irányú modern jogbölcsészet kidolgozására vállalkozott. A most megjelent első kötet a bevezető tanokat (a modern jogbölcsészet fogalma, a jogbölcsészet létjogosultsága, jellege, rendszere, módszere, stb.) és a jogbölcsészet kifejlődésének történetét tartalmazza. Különösen becsessé teszi a kötetet a legújabb külföldi és hazai jogbölcsészek müveinek részletes ismertetése és bírálata, mi által módot nyújt hazai jogászközönségünknek, hogy a modern (mai) jogbölcsészet különböző irányairól, művelőiről tájékozódhassék. A mü második kötete fogja a szerző rendszerét bemutatni, melynek ezúttal csak a programmját csatolja.