Fontsize
kicsinyít
alapméret
nagyít

Concha Győző: A választójog reformja. 1907.

Concha Győző
Concha Győző: A választójog reformja. Budapest: Grill, 1907. 43 p.

Forrás:
Concha Győző: A választójog reformja.= Budapesti Szemle. 1907. 129. kötet 362. szám p. 315-319. (részlet)

 

Néhány évvel ezelőtt az általános szavazatjog csak egy pártnak volt programpontja. Annak is inkább a kirakatában volt a csillogó liberális áruk közt. (…) Egyszerre a nagy politikai forgószél feltörte a kirakatot, kiragadott onnan sok holmit s éppen az általános szavazatjog repült a forgatagban a legmagasabbra, talán csekély fajsúlya miatt. De bármily csodálatosak a magyar politika útjai, hisszük, hogy vezető államférfiaink átérzik annak a jelszónak jelentőségét, melyet politikai programjukban a legelső helyre tettek. Gyanítanunk kell ezt már csak abból a körülményből is, hogy nem igen siettek a jelszó tartalmának határozott formulázásával. Marad tehát idő az okos szó meghallgatására. Concha füzete nem késett el. Melegen ajánljuk azok figyelmébe, kik tudni akarják, mit jelent az általános szavazati jog s hogy miképp kell megcsinálnunk a választójog reformját. Ismertetni akarjuk tartalmát. A választójog reformja a nemzeti életnek egyik legfontosabb feladata. E reformmal a nemzet azok mellé, akik eddig akaratát eldöntötték, újakat kíván sorakoztatni, az állami hatalomban eddig nem részes tömegeket e hatalom részeseivé akarja tenni. Mily terjedelemben? E kérdésre eddig vezető államférfiaink nem adtak határozott választ. A kormány programja általános választójogot akar, de az állam történelmi jellemének sérelme nélkül. (…)

Az általános választójognak értelme az, hogy minden fölnőtt ember választhat, kivéve a törvénytől méltatlansággal sújtottakat, vagy az elmebajosokat, vagy a katonákat. Aki tehát a nemzet érdekét az általános szavazatjog fölé helyezi, az már megtagadta az általános szavazat elvét. Mivel zavarba jutottunk az alapelvekre nézve, a tudománynak meg kell határoznia a szempontokat, amelyek figyelembe vétele nélkül a reform a nemzetnek helyrehozhatatlan kárával valósulna meg. Két tényezővel kell itt számolnunk. Az egyik a nemzet, mely fönn akar maradni, mint külön lény a maga részei fölött és más nemzetektől függetlenül. A másik tényező az egyes emberek, kik szintén uralkodni akarnak esetleg a nemzetnek kárával vagy fönnmaradásának kockáztatásával. Világos ebből, hogy nem az egyes polgárok jogának érvényre juttatásáról kell gondoskodnunk, hanem arról, hogy a választók, kikre a nemzet a maga sorsát bízza, a nemzet lehető legjobb köreiből teljenek ki. Amíg az anarchia elvét a nemzetek magokévá nem teszik, megdönthetetlen igazságnak mondhatni, hogy a választói jog meghatározásában a nemzet érdeke az első. Csak akkor fognak a nemzetek a választójog megváltoztatásához, midőn alkotó elemeikben változás áll be. Ha egy nemzet hatalmának törvényes letéteményesei ellene szegülnek a nemzet igazolt kívánalmainak, ilyenkor a jogilag nem létező nemzet forradalmakhoz kénytelen fordulni a maga átalakítása végett. De ily forradalom csak akkor lehet győztes, ha a nemzet pártolja, vagy elfogadja. Ha pedig a nemzet hatalmának törvényes letéteményesei egy magaslatra helyezkednek a nemzet összes tagjaival, mint a mi nemességünk 1848-ban, a választójog ekkor a nemzet adománya az előbb jogtalan osztályok részére. Tehát akár forradalmi úton, akár alkotmányosan keletkezik a választójog, azt mindig az összesség adományozza az egyes egyénnek. Bár döntő a választójog meghatározásában a nemzet érdeke, az egyes nemzettagról sem lehet megfeledkeznünk. De a nemzettag sem kívánhatja, hogy a nemzet oly teendőkkel bízza meg, amelyekhez nem ért (…).

Az ideális állapot a felnőtt polgárok lehető legnagyobb részének részesedése a nemzeti akarat meghatározásában, mert ez épp oly nemzeti érdek, mint a nemzet felsőbbsége egyes tagjai felett. De olyan boldog nemzet nincs sehol, amelynek minden felnőtt tagja, mint törvényhozó bírná embertársai iránt kötelességeit teljesíteni. Kit lehet az összesekből kizárni? Ennek mindenütt a nemzet a bírája. A mi reformunknál a magyar nemzet évezredes hegemóniája körül forog a megfontolás. E hegemónia ellen se az egyéni szabadság, se a jogegyenlőség nevében nem lehet támadni. Érinti-e az általános szavazati jog a magyarság hegemóniáját? Az általános szavazat kimondásával a magyar választók 56,2%-nyi aránya a tulajdonképpi magyar területen 51,7%-ra olvad. Ha pedig a horvátokat is számba vesszük, a magyarság kisebbséggé lesz. Ezt a helyzetet nem változtathatja a választókerületek számának és beosztásának rendezése. Mert az általános szavazat elve a kerületeknek egyenlő számú választókból alakítását kívánja. Azt mondják az általános szavazat hívei, hogy a mai választójog mellett is a választóknak csak 56%-át teszi a magyarság, s e hegemóniáját erősen fönn tudja tartani, nincs tehát ok félni, ha e százalék 51,7%-ra esik le. De a nemzetiségieknek részben passzív viselkedése megszűnnék, ha az általános választójog rendszere életbe lép. Ők követelik most is a leghangosabban — a szocialisták mellett — az általános, egyenlő, titkos és direct választójogot. Tudják, miért. Az általános szavazati jog szükségképen egyenlő. Hogy egyenlő legyen, a választókerületeknek is egyenlő számú választókból kell állniok. Így tehát a magyar állam nemzeti jellemét csak a korlátolt szavazati jog kiterjesztése óvhatja meg. Nemcsak a magyar hegemónia, de társadalmunk rendje is ellene van az általános szavazatnak. Majdnem megnégyszerezné a mai egy millióra menő választók számát. Az öt holdon aluli törpebirtokosok, a mezőgazdasági munkások és napszámosok döntenének a választásokon. Igaz, hogy társadalmunk átalakult s hogy a gazdasági fejlődés oly iparosokat és gazdasággal foglalkozókat teremtett, akiknek intelligenciája nem áll a politikai jogokban részes parasztság mögött. Mindamellett, ha reformot s nem forradalmat akarunk, a választók mai számának megkétszerezésén nem igen szabad túlmennünk. Az angol választói reform is fokozatosan és óvatosan haladt. Angliában ma is a lakosságnak csak egy hatoda választó, míg Francziaországban a lakosságnak körülbelül egy negyede. Alsóbb osztályunk még a magyarság körében sem eléggé érett arra, hogy aggodalom nélkül ruházhassuk föl a választói joggal. (…)

A külföldi államok tapasztalatai az általános választói jog terén nem igen csábítók. Az észak-amerikai unióban az általános választójog csak korlátolt mértékben lépett életbe, Bryce mégis azt mondja, hogy „a déli államok négereinek, vagy a nagyobb városok újonnan fölvett bevándorlóinak kezében a választójog veszedelem forrása lett”. Ostrogorski az amerikai általános választói jog következményeiről szólva azt mondja, hogy „az aljasság típusait, melyeket az emberi nem Káintól Tartuffe-ig létrehozott, a demokratia egy újjal szaporította, az üzleti politikussal”. A politikai iparlovagok ugyanis az általános szavazat segélyével kizsákmányolják az amerikai nemzetet. A mai magyar választói rendszernek az a főhibája, hogy a kerületek területi felosztása igazságtalan éppen a magyarság s a társadalmi tényezők súlya szempontjából. A Duna-Tisza közben, hol a lakosságnak 77%-a magyar, 63 képviselőt választanak, ellenben Királyhágón túl, hol a lakosság 33%-a magyar, 74 képviselőt választanak. A választókerületek átalakításának kérdésével a szerző nem foglalkozik (…).

Hanem a választói jog kiterjesztésére nézve részletes javaslatot dolgozott ki, melynek eredménye az, hogy a megkétszerezett választók számában 55,6% volna a magyar és 44,4-%-a nem magyar. Az új elemek az ipari és gazdasági munkásokból kerülnének ki. Korlátozásul az írás és olvasás megkövetelése nem volna elég, kellene még a honvédelmi kötelezettség teljesítése és a két évi tartózkodás a községben. A magyarul írni és olvasni tudás föltétele nagyon is erőszakos és sértő politika. A Királyhágón túlra nézve megfontolandónak tartja a szerző, nem kell-e ott a külön választói minősítést a jövőben is fönntartani. Csak kivonatát adhattuk itt a szerző nagyon tanulságos fejtegetéseinek. Concha az általános elveket éles logikával állapítja meg. Retrograd irányt senki se vethet szemére. Az igazi haladás és méltányosság elvét szerencsésen egyesíti a nemzeti szemponttal. Nagyon sokat tanulhatnának politikusaink - ha ráérnek tanulni - a szavazati jog külföldi történetének rövid, de alapos áttekintéséből. Szerzőnk reformjavaslata is nagyon figyelemreméltó; abból az okvetetlenül helyes szempontból indul ki, hogy kivált az ipari és gazdasági munkások köréből kell vennünk az új választókat. Oly erős logikával fejtegette az előzményekben a választói jog nagyobb kiterjesztésének veszélyét, hogy szinte túlságosnak találjuk a tervezett szaporítást. De e részletekhez nem szólunk. A fődolog az, hogy Concha kimutatja, mennyire veszélyes jelszó az általános választói jog s hogy mi mindent kell megfontolnunk, mikor a választói jogot reformálni akarjuk.