Betűméret
kicsinyít
alapméret
nagyít

Hacker Ervin

Hacker Ervin
(Pozsony, 1888. március 23. – Miskolc 1945. december 27.)

jogtudós, egyetemi tanár

Hacker Ervin - a XX. század első fele magyar büntetőjogi és kriminológiai irodalmának egyik kiemelkedő alakja, kiváló jogtudós és kriminológus, valamint jogtanár. 1888. március 23-án Pozsonyban flamand eredetű családban született. A jogászi vénát valószínűleg pozsonyi ügyvéd édesapjától, Károlytól örökölte. A pozsonyi líceum elvégzése után a pozsonyi jogakadémián és a budapesti egyetemen végezte jogi tanulmányait, utóbbin 1909-ben szerzett jogi doktori oklevelet. Egészen fiatalon, 1910-ben kezdett publikálni. Több tucatnyi közleményében és könyveiben a bűnügyi tudományok számos ágával foglalkozott, mint például: kriminálstatisztíka, kriminológia, börtönügy. Különösen jelentős a kriminálaetiológiaí, valamint a nemzetközi bűnügyi összehasonlítás területén végzett tudományos tevékenysége. Hacker önmagát a klasszikus büntetőjogi iskola és a büntetőjogi reformmozgalmak (tettes büntetőjogi iskola) között elhelyezkedő ún. közvetítő iskola hívének tartotta. Hacker a büntetőtudományok különböző részterületeit tanulmányozta Angliában, Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban és Svájcban. Egyrészt itt szerzett tapasztalatainak egy részét kívánta átültetni a magyar büntetőjogba, másrészt pedig tudatosítani törekedett a büntetőjog nemzetközivé válásának tényét. Tanulmányozta a bűnelkövetők, az elítéltek lelkivilágát, életkörülményeit. Reformgondolatokat fogalmazott meg a büntetésvégrehajtás terén. Az elsők között fordította a figyelmet a jogi személyek büntetőjogi felelősségre vonása felé.

Hacker kriminológia területén tett megállapításai egyértelműen és kimutathatóan hozzájárultak a magyar büntetőjog fejlődéséhez. A kriminológián belül a bioszociológiai irányzat képviselője volt. Az egyetlen olyan jogtudósként tartották számon a két világháború között hazánkban, aki folyamatosan végzett ilyen jellegű kutatásokat. Megelőzte korát azzal a szokásával, hogy nem a tételes büntetőjoggal, hanem a kriminológiai ismeretek átadásával kezdte előadásait. Hacker Ervin a büntetőjogra úgy tekintett, mint a társadalom összességét érdeklő közös baj leküzdésére. Elkülönítette egymástól a büntetőjogot és a büntetőjog-tudományt. Több aspektusból is foglalkozott a büntetés-végrehajtás kérdésével. 1909 és 1911 között a hallei, a lipcsei, a berlini és a párizsi egyetemen folytatott kiegészítő tanulmányokat, 1911-től a pozsonyi törvényszéken volt joggyakornok, majd 1914-ben Budapesten ügyvédi vizsgát tett. 1914 és 1919 között a pozsonyi ítélőtáblán bírósági jegyző rangban volt tanácsjegyző. 1919-től a pozsonyi, majd 1923-tól a pécsi egyetemen a büntetőjog és büntető eljárásjog, majd 1925-től az anyagi büntetőjog magántanára. 1920-ban Bruckner Győzővel és Schneller Károllyal együtt lett a második tanévét kezdő miskolci jogakadémia tanára, s itt egészen 1942-ig büntetőjogot, büntető perjogot (alkalmanként jogbölcsészetet és magyar magánjogot is) oktatott. Miskolci évei alatt - hazánkban ekkor még egyedülálló módon - a tételes büntetőjog keretében kriminológiával is foglalkozott, vetítettképes előadásai teljesen újszerűek voltak. Speciális kollégiumai (pl. börtönügy) rendkívül népszerűek voltak a miskolci hallgatók körében. Hacker rendkívül érzékeny volt az oktatásmetodológiai újdonságokra: a szokásos előadás-központú foglalkozások mellett szemináriumaiban a hallgató öntevékenységére épített, szabad lehetőséget nyújtott számukra, mind a téma kiválasztása, mind a feldolgozás terén. Oktatási módszere - tankönyvei által is tükrözve - rendkívül hallgatócentrikus volt. Olyan oktatóként tarthatták számon, aki nemcsak büntetőjogi tudását, de élettapasztalatát is átadta a hallgatóknak. Tankönyvére," tansegédleteire? a személyes hangvétel a jellemző, Az ő nevéhez fűződik a vetítettképes jogi oktatás bevezetése a magyar egyetemeken. Több mint hatezer, oktatási segédanyagként szolgáló diapozitívot gyűjtött össze. Pedagógiai tapasztalatai alapján ugyanis úgy vélte, hogy a büntetőjog oktatásában is nagyobb hatást lehet elérni, ha nemcsak a szavakkal, hanem képi megjelenítéssel is hat az oktató a hallgatókra. A kivetített képekre, azok részleteire még évek múltán is emlékeztek a diákjai.

A Debreceni Tisza István Tudományegyetem jogi karán Kováts Andor büntetőjogász-professzor 1942 februárjában bekövetkezett halálával megüresedett büntetőjogi tanszékre a kar három pályázó jogakadémiai tanár közül szótöbbséggel Hackert jelölték. Munkáját 1943. május 4-én kezdte meg. Itteni évei alatt a Debreceni Tudományos Társaság rendes tagjaként is tevékenykedett Debreceni tanári működése mindazonáltal nagyon rövidre sikeredett, mindösszesen csupán az 1943-1944-es tanévre terjedt ki. 1944 szeptemberében ugyanis a hadi helyzet miatt nem indult meg az oktatás, Hacker miskolci otthonába vonult vissza. 1945. december 27-én, hosszas betegeskedés után Miskolcon hunyt el, a helyi Evangélikus Temetőben nyugszik. Halála után hátrahagyott írásai kéziratait, visszaemlékezéseit, családtörténeti feljegyzéseit özvegye a budapesti Deák téri Evangélikus Múzeumra hagyta. Munkáiból nagyobb életmű-válogatást Lévai Miklós és egykori tanítványa, szemináriumi hallgatója, Gárdus Ferenc jelentetett meg 1989-ben. Haláláról a Debreceni Tudományegyetem gyászjelentést adott ki. Debreceni kollégái így emlékeztek meg róla: "Dr. Hacker Ervin életét teljesen a tudománynak szentelte. Legboldogabb óráit könyvtárszobájában töltötte tudományos foglalkozása közben. Hangyaszorgalmú tudós volt, aki nagy anyagot gyűjtött össze és azt fel is dolgozta. Műveinek címei több nyomtatott oldalra terjednek...Halála egyaránt vesztesége a tudománynak, az egyetemnek és karunknak. "

Szerzői gyűjtemény a DTT - Magyar Jogi Portálon

Főbb művei:

Könyvismertetések:

Irodalom:

  • Cséka Ervin: Emlékezés régi debreceni jogászprofesszorokra .= Jogtudományi Közlöny, 2002. LVII. évf. 2. sz., p.107-113.
  • Hamza Gábor, Siklósi Iván: Magyar jogtudósok, 4.kötet., Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 2014. p. 89-104.
  • Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967. p. 654.
Tovább a kategóriában: « Ágoston Péter Kallós Lajos »