Betűméret
kicsinyít
alapméret
nagyít

Kallós Lajos

Kallós Lajos
(Borzova, 1819. május 15. – Debrecen, 1881. szeptember 2.)

jogtudós

A portré a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyűjteményéből származik - köszönet érte.

Kallós Lajos 1819. május 15-én született Borzován, nemesi származású szülők gyermekeként. Tanulmányait a sárospataki református kollégiumban végezte. 1842-ben a gróf Károlyi uradalmi ügyészségen töltötte gyakorlati évét, 1843-ban ügyvédi vizsgát tett. Gyakornoki tevékenysége után Pesten folytatta jogi pályafutását, ahol a királyi tábla helyettes jegyzőjeként dolgozott három éven át Balassa Lajos mellett. 1846-tól kezdve publikált rendszeresen magyarul jogi tanulmányokat és szakkönyveket. Elsőként az Alapelvek a magyar polgári jogban című jogtani kézikönyv fűződik a nevéhez, melyet István főhercegnek, Magyarország nádorának ajánlott. Ezen művét 1848-ban egy másik követte: Négy lap az élet jogirataiból, melyet 1862-ben Debrecenben új cím alatt adtak ki, ami a „Magyarországi főtörvényszéki ítéletek gyűjteménye” nevet viselte. 1852-ben jelent meg az Osztrák polgári jog elvei című jogtudományi értekezése.

1851–1853-ban a sárospataki főiskola jogi tanszékén a magyar jog elveiről tartott előadásokat. 1853-ban a debreceni református kollégium jogtanára lett, és még ugyanebben az évben a kultuszminiszter rendelete alapján nyilvános jogakadémiává minősítették a jogi tanszéket. Itt dolgozott haláláig. Közkedveltségére jellemző, hogy diákjai emlékünnepséget rendeztek elhunytakor. Az MTA 1863 január 13.-án Lonovics József érsek javaslatára (akivel Kallós Lajos folyamatosan levelezésben állt) választotta meg levelező tagjává, székfoglalója a törvénytiszteletről szólt. Több műve kéziratban maradt (Egyetemes európai jogtörténet; Kamatkérdés). Többször is felszólalt a magyar protestáns autonómiáért és a debreceni jogakadémia érdekében, egyik ilyen jelentős felszólalását 1875-ben tette. Publicisztikai tevékenysége se volt elhanyagolható, hiszen több sajtótermékben is megjelentek a cikkei. Írt a Pesti Hírlapba 1849-ben, a debreceni Protestáns Egyház Könyvtárába 1857-1860 között, ahol megjelent a „Rövid áttekintés a magyarországi protestáns egyház élete fölött, az erre vonatkozó törvények vezérlete szerint, Ó szövetségi fő vagy sarkpontjai” című elemzése. 1864-ben a Magyar Akadémiai Értesítőben jelent meg a székfoglalója A törvények tiszteletéről címmel. Később is írt jogi cikkeket a szaklapokba, és néhány, a jog körébe tartozó szótári cikkre észrevételeket küldött. 1882. szeptember 2.-án hunyt el Debrecenben. Temetésén Könyves Tóth Mihály tartott egyházi beszédet, majd Balogh Ferencz ismertette életpályáját.

Szerzői gyűjtemény a DTT - Magyar Jogi Portálon

Főbb művei:

Irodalom:

  • Lacza Tihamér: A tudomány apostolai. Magyar tudósok nyomában a mai Szlovákia területén, I-II. kötet, Madách Kiadó, 2013.
  • Pallas Nagy Lexikona. 10. kötet, Budapest: Pallas, 1895, p. 60.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 5. kötet, Budapest, Hornyánszky, 1897. p. 856-857.
Tovább a kategóriában: « Hacker Ervin Személyi Kálmán »