Betűméret
kicsinyít
alapméret
nagyít

Hacker Ervin: Kriminalitás és bevándorlás.

Kriminalitás és bevándorlás. Pécs: Dunántúli Ny., 1929.
Hacker Ervin: Kriminalitás és bevándorlás. Pécs: Dunántúli Ny., 1929. 270 p.

A kiadás digitalizált változata elérhető a DTT portálon. Szabadon hozzáférhető.

Forrás: Szuchovszky Lajos: Dr. Hacker Ervin: Kriminalitás és bevándorlás. = Protestáns Tanügyi Szemle, 1930. 3. évfolyam, 8. szám, p.69-70.

 

Ez az alapos munka, amely a rendelkezésre álló adatok alapján kimerítően tárgyalja a bevándorlással kapcsolatos kriminalitás összes kérdéseit, méltán érdemel figyelmet úgy a tudományos, mint a gyakorlati politikusok körében. A népmozgalomnak a közélet minden viszonylatára kiterjedő hatása nem lehet, amint nem is közömbös egy állam életére sem. Azok a rideg statisztikai számoszlopok, melyek a bevándorlás és a kriminalitás arányait tüntetik fel, bizonyítják, hogy e vállalkozás hézagot pótol, s elismerést érdemel. In médiás res a kivándorlás okául elsősorban a közlekedési eszközök gyors fejlődését jelöli meg Hacker dr. A kivándorlás különösen az Északamerikai Egyesült Államokba, Kanadába, Brazíliába és Argentínába irányul. A kivándorlók legnagyobb része pedig Nagy-Britanniából, Olaszországból, az Osztrák-Magyar Monarchiából, Oroszországból és Spanyolországból toborzódott.

1820—1927—ig az Egyesült Államokba közel 37 millió személy vándorolt ki, ami mellett Európában történt ide-oda vándorlás csak törpe minoritás. A bevándorlás emez óriási aránya tette szükségessé a vele való foglalkozást, úgyhogy Amerika 1907-ben 3 felsőházi és 3 képviselőházi tagból álló Immigration Commissiont küldött ki. Joly, Meyer, Smith és Sutherland megállapították, hogy a bevándorlók bűnözése nagyobb, mint a bennszülötteké. Ennek legfőbb oka, hogy Dél- és Kelet-Euróbából vándorolnak be a legtöbben, akik műveltségük vagy erkölcsi fogyatékosságuk miatt hazájukban megélni nem tudnak. Az új hazában új környezetbe kerülnek, a törvényeket nem ismerik, s így csakhamar összeütköznek a fennálló társadalmi renddel. A szegénység és nyomor meg egyenesen bűnbe kergeti őket. Az Egyesült Államok 1899—1910-es statisztikája szerint 9 és fél millió bevándorló közül 7 és egynegyed millió ember mutatott fel 206 millió dollárt s ezek közül is 58 százalék nem a saját pénzén utazott. Joly a bűnözés egyik okául tudja be azt is, hogy család nélkül utaznak ki s mentül távolabb vándorolnak, annál nagyobb a bűnözés. A 18—20 éves nőtlenek pedig, ekkor kezdvén az életharcot, hamar botlanak. Bertíllon Jaques szerint pedig a bevándorlók között több a nőtlen. A nőknél viszont sok a prostituált. Bűnözés szempontjából nem utolsó helyet foglal el az alkoholizmus és az Immigrant Bank üzelmei, amely a bevándorlók tapasztalatlanságát, az ottani viszonyokban való járatlanságát csalás, sikkasztás, okirathamisítás és sok más nyereségvágyból származó bűncselekmény elkövetésére használja fel. 1910 körül 2600 ilyen bank működött. A kriminalitás további oka az is, hogy a bevándorlók között több az ipari foglalkozású, mint az őstermelő s ezek közül is sokan, mint pl. a magyarok, bányászok lesznek. Ezáltal pedig fokozódik a kínálat, csökken a munkakereslet, ami rontja az életstandardot. Az elhelyeződés megnehezedik az ipari munkásnál, lassan egyoldalúvá lesz és így rontja a munkabér viszonyokat. De rontja azáltal is, hogy életigényét a bennszülöttekéhez szabván, alacsonyabb bérért is hajlandó dolgozni. A legtöbb bevándorló magával viszi a faji tulajdonságait is. Így az orosz a lopást, testi sértést, az olasz, kínai, mexikói a súlyos testi sértést, aminek visszahatása az amerikaiak részéről a lincselés és a Klu-Klux-Klan.

A társadalomellenes bűncselekményeknél is a bevándorlók viszik a rekordot. így az írek, angolok, skótok, walesiek. A szemérem elleni bűncselekményeknél a kanadaiak, személyek elleninél az olaszok, lengyelek, osztrákok, oroszok, vagyon ellenieknél a mexikóiak, lengyelek, oroszok. Ezen bűncselekmények okai a vagyon elleninél gazdasági viszonyokra vezethetők vissza, a személy elleninél a vérmérsékletre és műveltségre, a többinél pedig a műveltségre és fegyelmezetlenségre. Végül a bűnözés nagyobb a városban, mint falun s a bevándorlók bűnözése Kelsey és Hall szerint a második, Ilesinszki és Sutherland szerint az első generációban szűnik meg. Mindezek a bűnözések tették szükségessé a védekezést az érdekelt államok részéről a bevándorlással szemben. Így jött létre 1917. május 1-én a Bill Dillingham, amely megköveteli az olvasni tudást s a head tax és a potyautas partraszállásának a megakadályozása. Továbbá a bűnösök kiadása, kiutasítás, fokozott pénzbüntetés, rendőri felügyelet, nemzetközi nyilvántartás, bevándorlási tilalmak, vízum-kényszer s a kvóta megállapítása. A befejezésben a bevándorlók bűnözésének a megakadályozására vet fel Hacker dr. igen üdvös gondolatokat.