Betűméret
kicsinyít
alapméret
nagyít

Döntvényjog

A döntvényalkotás jogszabályi háttere

A valóságos döntvényalkotás az 1881. évi LIX. tc.hatálybalépésével vette kezdetét, melyet a döntvényjog kialakulása kezdetének tekint a szakirodalom. Az alábbiakban a jogegység megóvását és az ítélkezési gyakorlat egyöntetűségét biztosító irányító jelentőségű döntések (teljes ülési döntvény, jogegységi döntvény, egyéb elvi jelentőségű határozat) kialakulásának, valamint a döntvények meghozatalára vonatkozó törvények és igazságügy miniszteri rendeletek részletes bemutatása, elemzése következik. A döntvényalkotás jogával a magyar királyi Kúria, a királyi ítélőtáblák voltak felruházva, a különös bíróságok közül pedig a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság, majd később a Közigazgatási Bíróság rendelkezett ezzel a jogosítvánnyal.

A fejezet felépítése a vonatkozó rendelkezéseket, illetve azok meghozatalának időrendjét követi, külön egységben tárgyalva a két különös bíróság döntvényalkotására vonatkozó szabályokat.

1881. évi LIX. tc. a polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868. évi LIV.tc. módosítása tárgyában

A valóságos döntvényalkotás az 1881. évi LIX. tc.hatálybalépésével vette kezdetét. Ezt a törvényt tekinti a szakirodalom a döntvényjog kialakulása kezdetének. A törvény 2. §-ában intézményesítette a Kuriának az igazságszolgáltatásban legmagasabb szinten betöltött szerepét, mert kimondta, hogy:

"A legfőbb bírói hatóságot mind a két királyi tábla területére nézve a Magyar Kir. Curia Budapesten gyakorolja."

A törvény 4. §-a pedig a következőket rendelte:

"Az igazságszolgáltatás egyöntetűségének megóvása végett, a vitás elvi kérdések, a magy. kir. Curia polgári tanácsainak teljes ülésében döntetnek el... A teljes ülés elvi megállapodásai, az ügyek eldöntésénél irányadók."

A törvény felhatalmazta az igazságügy minisztert, hogy rendeleti úton szabályozza, többek között a döntvények közzétételének módozatait.

A törvény azonban nem mondta ki, hogy a teljes ülés elvi megállapításai az alsó fokú bíróságokra kötelező erővel bírnak. Csak a Kúria tartozott követni a teljes ülés elvi megállapításait.

A törvény a Kúria korábbi két osztályát (semmítőszék és legfőbb ítélőszék) egyesítette. (101. §) Megszűnt a semmítőszék, a Kúria egységes ítélőszékké alakult.

A döntvényalkotás részletes szabályozása az igazságügy-miniszter által 1881. november hó 1. napján kibocsátott 2214. I. M. E. számú rendelettel történt meg.

A m. kir. igazságügyminiszternek 1881. évi 2214/I. M. E. számú rendelete, a m. kir. curia által felülvizsgált polgári ügyekben felmerülő vitás elvi kérdések eldöntésére hivatott teljes tanács alakításának, a teljes ülési tárgyak előadásának, a tanácskozás és szavazás rendjének, a határozat hitelesítésének, a döntvénykönyv vezetésének és a döntvények közzétételének módozatairól

A fenti rendelet csak a Kúria polgári ítélkezési gyakorlatában felmerült elvi viták rendezésére adott lehetőséget.

Teljes ülés elé kerülhet az ügy, ha az adott ügy feletti tanácskozáskor vitás elvi kérdés merül fel, valamint ha hasonló ügyekben hozott ellentétes elvi alapokon nyugvó kúriai határozatról van tudomás. Ezekben az esetekben az ügy előadójának vagy a tanács más tagjának jogában állt indítványozni, hogy a vitás elvi kérdés kerüljön a teljes tanács elé. (Rendelet, 4. §)

A polgári ügyekben felmerülő vitás elvi kérdések eldöntésére hivatott teljes ülés (teljes tanács) a magyar királyi Kúria polgári tanácsainak összes bíráiból és elnökeiből és a magyar királyi Kúria elnöke által kirendelt tanácsjegyzőből áll, amelyben az országbíró, mint a Kúria elnöke ... elnököl. (Rendelet, 1. §)

A rendelet értelmében a döntvényeket indokokkal együtt az e célra 1882. január 1-jével megnyitott ún. döntvénykönyvbe kellett bevezetni és a hivatalos lapnak azonnal közzététel végett meg kellett küldeni.

A 3274/1881. I. M. E. számú rendelettel kibocsátott a bírói ügyviteli szabályok (Büntető Ügyviteli Szabályok)

A büntetőjog területén a döntvényalkotás lehetőségét nem törvény, hanem a fenti rendelet 33. §-a tette lehetővé. Az Ügyviteli Szabályok legfontosabb rendelkezései az alábbiak voltak:

Ÿ Bűnügyekben is alapvetően a polgári ügyekre vonatkozó rendelet (lásd az 1881. évi 2214/I. M. E. sz. rendeletet) alkalmazandó, kisebb eltérésekkel. A bűnügyekben hozott elvi döntéseket külön döntvénykönyvbe kell írni és a döntvények az azzal megbízott szaklapban teendők közzé.

Ÿ A királyi tábláknál felülvizsgálat alatt lévő polgári és büntető ügyekben felmerülő elvi kérdések eldöntésére az adott rendeletek alkalmazandók. A királyi táblai teljes ülési határozatokat azonban a hivatalos lapban nem kell közzé tenni. A rendelet 33. §-a alapján eljárva a budapesti királyi ítélőtábla 1891-ig a polgári ügyekben 10, bűnügyekben 4 teljes ülési határozatot hozott.

A Kúria büntetőjogi teljes ülési elvi megállapodásai, valamint a táblák polgári és büntetőjogi elvi megállapodásai tehát nem alapultak törvényen, hanem a büntető ügyvitelt szabályozó miniszteri rendeleten.

A királyi ítélőtáblák felállításáról a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában hozott 1868. évi LIV. tc. rendelkezett, amely két ítélőtáblát szervezett: Pesten és Marosvásárhelyen. A törvény kimondja továbbá:

4. § A legfőbb birói hatóságot mind a két királyi itélő tábla egész területére nézve magyar királyi curia név alatt a legfőbb törvényszék gyakorolja Pesten.

Mivel az új fórumokon 1870-től kezdődően az ügyforgalom fokozatosan növekedett, ezért elengedhetetlenné vált az ítélőtáblák átszervezése. A kir. ítélőtáblák és kir. főügyészségek szervezéséről szóló 1890. évi XXV. tc.rendezte az ítélőtáblák számát és addigi felépítését. A törvénycikk decentralizálta az ítélőtáblákat és számukat tizenegyben állapította meg.

1. § A kir. itélőtáblák száma tizenegyben állapittatik meg.

Székhelyeik a következők: Budapest, Debreczen, Győr, Kassa, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Szeged, Temesvár.

Az ítélőtáblák döntvényalkotási joga csak azokra az ügyekre terjedt ki, amelyek egyáltalán nem kerülhettek a Kúria elé. A döntvényalkotás joga itt is a teljes ülést illette. A döntvény csak magát a döntvényhozó táblát kötelezi, az alsóbb fokú bíróságokat nem.

A törvény 13. §-a értelmében:

A kir. itélőtábla azokban az ügyekben, melyekben a törvény szerint mint utolsó foku bíróság jár el, a felmerült vitás elvi jelentőségü jogkérdéseket teljes ülésben dönti el.

A teljes ülés elvi megállapodását az illető kir. tábla tanácsai mindaddig követni tartoznak, mig azt újabb teljes ülési megállapodás meg nem változtatja.

Mindenik kir. itélőtábla köteles elvi megállapodását a többi kir. itélőtáblával közölni, s azt ugy a kir. igazságügyministerhez, mint a kir. curia elnökéhez fölterjeszteni.

Ha akár a kir. igazságügyminister, akár a kir. curia elnöke arról győződnek meg, hogy az egyes kir. itélőtáblák ellentétes elvi jelentőségü megállapodásra jutottak: haladék nélkül intézkednek, hogy a jogegység megóvása végett a felmerült kérdés a kir. curia megfelelő teljes ülése elé terjesztessék.

A kir. curia teljes ülési megállapodását a kir. itélőtáblák mindaddig követni tartoznak, mig azt a kir. curia ujabb teljes ülési megállapodással meg nem változtatja.

Bármelyik kir. itélőtábla teljes ülése, a szavazatoknak legalább kétharmadrészével hozott határozata alapján, a kir. curia teljes ülési megállapodásának megváltoztatása czéljából indokolt felterjesztést tehet, mely esetben a kérdés a kir. curia megfelelő teljes ülése által ujból eldöntendő.

Egyebekben a kir. tábla és a kir. curia teljes üléseinek egybehivására, alakitására, az eljárásra, a határozathozatalra és a teljes ülések megállapodásainak megváltoztatására vonatkozó részletes intézkedéseket az igazságügyminister rendelettel állapitja meg.

A m. kir. igazságügyminiszternek a 4214/1891. I. M. E. számú rendelete a kir. ítélőtáblák és a kir. Curia teljes üléseinek szabályozása tárgyában

A királyi ítélőtáblánál a rendelet 4. §-a értelmében a jogegység megóvása és a jogszolgáltatás egyöntetűségének biztosítása céljából az alábbi esetekben kell teljes ülést tartani:

1.ha az ítélőtábla valamelyik tanácsa abban állapodik meg, hogy egy előadott ügyben felmerült jogkérdés a határozattárba felvett – ugyanazon jogkérdést tárgyazó – határozattól eltérően döntendő el;

2.ha két tanács valamely a határozattárba még fel nem vett jogkérdést ellentétesen döntött el s ebbeli határozatát mindegyikük a határozattárba felvétetni rendelte;

3.ha egy előadott ügyben oly jogkérdés döntendő el, melynek valamelyik tanácsban már előbb lett eldöntése a határozattárból ki nem tűnik ugyan, de a melyre nézve az ítélőtábla tanácsai a kir. ítélőtábla elnöke által eleve figyelmeztetve lettek, hogy abban egymással vagy egy más ítélőtáblával ellentétes gyakorlatot követnek.