Ugrás a tartalomra
Betűméret

Döntvényjog

A döntvények közzététele – döntvénygyűjtemények

Planum Tabulare (1769)
Planum Tabulare

A Kúria döntvényeit (decisones seu preiudica curialia) kezdetben nem gyűjtötték rendszeresen és csak Mária Terézia 1768. IX. 14-én kelt leiratában rendelte el, hogy a kir. Kúria minden, az újjászervezésétől, azaz 1723-tól kezdődően az addig hozott döntvényekből egy külön gyűjteményt készítsen. Ennek folytán készült el 1769-ben az ún. Planum Tabulare című összeállítás. A gyűjtemény 990 (más forrás szerint 1085) döntvényt tartalmazott. Többször is kiadták: 1800-ban, 1817-ben, 1825-ben pedig magyar fordításban jelentette meg Czövek István.A Planum Tabulare átment a gyakorlatba, szokásjogi alapon kötelezővé vált az alkalmazása, ily módon a magyar jog egyik fő megismerési forrásává lett.

Bár a gyűjteményt a jogírók és a bírósági ítéletek is jogforrásként idézték, mégis a gyűjteményben foglalt elvi megállapodások az ügyek elintézésénél nem kötelezték sem a Kúriát, sem az alsóbb bíróságokat. Jogforrásul csak azon okból kifolyólag szolgáltak, hogy a bírói joggyakorlatot híven visszatükrözték.

A Kúria elvi kijelentéseket tartalmazó határozataiból 1769–1822-ig terjedő időre Péterfalvi Molnár Istvánkészített egy gyűjteményt Sententiae Excelsae Curiae regiae intra annum 1769 ... címmel.

1822-től egészen 1848-ig a Kúria maga adta ki az ítéleteit, melyek egyenként kerültek kinyomtatásra. Ebből kifolyólag már nem volt értelme a magángyűjtésnek.

A döntvényjog alakulása 1848 és 1861 között

Az 1848–1861. években az akkori politikai berendezkedésnek megfelelően valamennyi polgári és büntető ügyre nézve a Bécsben székelő legfőbb törvényszék és semmítőszék képezte a legfőbb bírói hatóságot (Oberster Gerichts- und Cassationshof), amely az osztrák császárság egész területére illetékes volt. Magyarországon a Kúria működését megszüntették. Ugyancsak a birodalom központjába került az igazságügy szervezésének, irányításának ügye, amit a neoabszolutizmus teljes időszakában az osztrák igazságügyi minisztérium látott el.

Az I. Ferenc József által 1860. október 20-án kiadott Októberi Diploma a Habsburg Monarchia belső államjogi viszonyainak rendezésére szolgált. Az okmány elismerte az egyes országok és tartományok törvényhozási testületeit. Magyarországon visszaállították az 1848 előtti magyar nemzeti jogot, visszaállították a törvénykezési rendszert, a megyerendszert, valamint a magyar és erdélyi udvari kancelláriát.

Noha az 1861-es Országbírói Értekezlet változatlanul hagyva állította vissza a rendi Kúria szervezetét, amely így kezdhette újra Pesten, a Barátok piacán állott épületben 1861. április 3-án ítélkezését (aminek emlékét a mai V. Curia utca elnevezés őrzi), a polgári fejlődés igényei kierőszakolták a változásokat. A Kúria az 1848 előtti hatáskörében működött ismét 1869. május 30-ig. Az 1868/69-es bírósági reform eredményeként átalakult a hatásköre, s ebben az átalakított hatáskörben 1869. június 1-jén kezdte meg működését.

Az alábbiakban a reformintézkedéseket magában foglaló 1868. évi LIV. tc. és az 1869. évi IV. tc. legfontosabb rendelkezései kerülnek ismertetésre.

A kiegyezés szabta közjogi keretek között lehetőség nyílt a bírósági rendszer átalakítására is. Ennek első jele a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában hozott 1868. évi LIV. tc.volt, amely radikálisan átalakította a bírósági rendszert, ezen belül a felsőbíróságok szervezetrendszerét is.

A régi királyi Kúria hármas szervezeti egysége megszűnt (Hétszemélyes Tábla, Királyi Tábla és Váltófeltörvényszék). A Kúria nevet az átszervezéssel kezdődően egyedül a Hétszemélyes tábla viselte, amely országos felsőbírósággá vált, az egész ország területén illetékességgel bírt. (Az 1723-as bírósági reform során bevezetett királyi táblák megszűntek. Lásd az 1723. évi XXIV. és az 1723. évi XXV. tc.) A törvény 4. §-a értelmében:

"A legfőbb birói hatóságot mind a két királyi itélő tábla egész területére nézve magyar királyi curia név alatt a legfőbb törvényszék gyakorolja Pesten."

Az átszervezés a Kúriát két osztályra bontotta: a) az alaki jogszabálysértésekre benyújtott semmisségi panaszok ügyében eljáró semmítőszéki osztályra és b) a legfőbb ítélőszékre, amely harmadfokon járt el érdemi, anyagi jogi kérdésekben.

4. § ... Ezen biróság egyik osztálya a semmiségi esetekben mint semmitőszék, másik osztálya pedig az érdemleges kérdésekre nézve, mint harmadfolyamodási itélőszék határoz.

A törvény két királyi ítélőtábla felállításáról rendelkezett, amelyek a másod bíróságot gyakorolják. Az egyik ítélőtáblát Pesten, a másikat pedig Marosvásárhelyen állították fel.

A korszak másik sarkalatos törvénye a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. tc., melynek jelentősége elsősorban abban rejlett, hogy először foglalt el elvi álláspontot a közigazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztása mellett. A törvénycikk rendelkezése értelmében: 1. § Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik. Sem a közigazgatási, sem a bírói hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak.

A törvény deklarálta a bírói függetlenség elvét, részletesen szabályozta a bírói állások betöltésének mikéntjét és a bírói összeférhetetlenség kérdését.

A bírói függetlenség garanciájaként rögzítették azt, hogy a bíró kizárólag a törvények, rendeletek és törvényerejű szokás szerint tartozik eljárni, valamint, hogy a törvényi rendelkezések folytán felállított bíróságokat megszüntetni vagy új bírói fórumokat létrehozni csak törvény útján lehet.

Fontos garanciális rendelkezés volt a bírák büntetőjogi és anyagi felelősségének szabályozása (1871. évi VIII. tc.).

Az 1868–1869-es jogszabályi változások, illetve reformok következtében a magyar bírósági rendszer felépítése az alábbiak szerint alakult:

Rendes bíróságok voltak mindazok, amelyek az igazságszolgáltatási funkciót az ügyek jellegétől függetlenül, jogszabályból fakadóan általános hatáskörrel gyakorolják.

A legmagasabb szintű bírói fórum a Magyar Királyi Kúria volt, mely polgári és büntető ügyekben egyaránt hatáskörrel rendelkezett.

A fellebviteli (vagy másodfolyamodású) bíróságok a királyi ítélőtáblák voltak, melyek felállításáról a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában hozott 1868. évi LIV. tc.rendelkezett, amely két ítélőtáblát szervezett: Pesten és Marosvásárhelyen. A királyi ítélőtáblák és királyi főügyészségek szervezéséről szóló 1890. évi XXV. tc.rendezte az ítélőtáblák számát és addigi felépítését. A törvénycikk decentralizálta az ítélőtáblákat és számukat 11-ben állapította meg.

  • A királyi törvényszékeket az első folyamodású bíróságok rendezéséről szóló 1871. évi XXXI. tc.hívta életre. A törvényszékek elsőfokú, általános hatáskörrel rendelkező bíróságok voltak, amelyek polgári és büntető ügyekben egyaránt eljártak.
  • Az első folyamodású kir. törvényszékek és járásbíróságok életbeléptetéséről szóló 1871. évi XXXII. tc.1. §-a értelmében az első folyamodású királyi törvényszékek számát 102-ben állapították meg.
  • A királyi járásbíróságok az első folyamodású bíróságok közé tartoztak. Első fokon ítélkeztek kisebb értékű vagyoni perekben és kisebb súlyú bűnügyekben. Az 1871. évi XXXII. tc.360-ban állapította meg a számukat.
  • Az esküdtbíróságokról szóló1897. évi XXXIII. tc.rendelkezett a törvényszékek mellett szervezett esküdtszékek bíráskodására vonatkozó szabályozásról. Az esküdtszék nem állandó bíróság volt, hanem az ügyek számától függően, esetenként évente több alkalommal tartott ülésszakot. A törvény minden törvényszéknél, melynek büntető hatásköre van, esküdtbíróság szervezését rendelte el.

A különös bíróságok voltak mindazon bíróságok, amelyek csak bizonyos személyi körben vagy meghatározott tárgyú ügyekben látnak el igazságszolgáltatási funkciót.

  • A Pénzügyi Közigazgatási Bíróságot az 1883. évi XLIII. tc. hívta életre. Később beleolvadt a Közigazgatási Bíróságba.
  • A Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság a közigazgatási jogvédelem legfontosabb bírói fóruma volt a polgári Magyarországon. Felállításáról az 1896. évi XXVI. tc.rendelkezett. Két osztályban, általános közigazgatási és pénzügyi osztályban fejtette ki tevékenységét. A bíróság élén az elnök állt, aki a Kúria elnökével egyenrangú volt.
  • A tőzsdebíróság az 1864-ben alakult Budapesti Áru- és Értéktőzsde részét képezte. Eljárását és hatáskörét az 1881. évi LIX. tc.és az 1912. évi LIV. tc.rendezte
  • A szabadalmi bíróságot a találmányi szabadalmakról alkotott 1895. évi XXXVII. tc. 24. §-a állította fel.
  • A hatásköri bíróság a közhatalmi szervek közötti hatásköri viták elbírálására rendelt bíróság volt. Felállításáról, szervezetéről és hatásköréről a hatásköri bíróságokról szóló 1907. évi LXI. tc. rendelkezett. Jogkörébe tartozott minden olyan hatásköri vita kiküszöbölése, ahol valamely ügyet mind a bíróság, mind valamely közigazgatási hatóság a saját hatáskörébe tartozónak nyilvánított, vagy épp ellenkezőleg, mindkét fórum megtagadta az ügyben való eljárást. Héttagú tanácsban ítélkezett; a tanács tagjai részben a Kúria, részben a közigazgatási Bíróság bírói közül kerültek ki.
  • A főudvarnagyi bíróságot a magyar főudvarnagyi bíráskodásról szóló 1909. évi XVI. tc. állította fel. A bíróság a királyi család és a királyi udvar polgári peres és peren kívüli ügyeiben hivatott eljárni.

A Kúria döntvényeinek közzététele

Kallós Lajos 1862-ben Molnár István gyűjteménye alapján állította össze a Magyarországi főtörvényszék ítéleteinek gyűjteménye a mostani időkig című munkát, amely 1769 és 1862 közötti időszakban hozott ítéletek tartalmazta.

1861-ben a Kúria – éppúgy, mint 1822-től kezdve 1848-ig – a hozott határozatokat maga adta ki, de a viszonyok változása következtében és pártolás híján már 1862-ben beszüntette.

Ezzel a Kúria, illetve 1869. június 1. után a felsőbb bíróságok határozatainak közlése megint magánvállalkozók kezébe került. Az első ilyen rendszerező döntvénygyűjtemény a Jogtudományi Közlöny szerkesztősége által kiadott Döntvénytár című volt. A kiadvány 1869. június 1-jétől 1906-ig válogatva közli a Királyi Kúria, a királyi ítélőtáblák, 1884-től a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság, majd 1896-tól a Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatait.

A magánvállalkozások keretében megjelentetett döntvénytárakon felül gyakorlatilag az összes jogi szaklap hozott mellékleteiben határozatgyűjteményeket.

A döntvények közzétételére vonatkozó részletek A döntvények közzététele című fejezetben olvasható.