Ugrás a tartalomra
Betűméret

Döntvényjog

A döntvényjog alakulása 1945 után


1945 és 1947 közötti időszakban a Kúria ugyanabban a szervezetben működött, mint 1945 előtt, tehát két szakosztályban, büntető és polgári szakosztályban hozták a döntéseket. A Kúria által hozott döntvények műfaja sem változott. A jogegység biztosítása érdekében teljes ülési döntéseket (TÜH), jogegységi döntéseket (JD) és egyéb elvi határozatokat hozott a Kúria.

1947-től a szocialista Alkotmány hatálybalépéséig, azaz 1949. augusztus 20-ig a Kúria egy teljes ülési döntvényt (az 1948. évben a 96. sz. TÜH), három polgári jogegységi döntvényt (111–113. sz. JD) és egy büntető jogegységi döntvényt (43 sz. JD) hozott.

A döntvényeket a hivatalos lap, azaz a Magyar Közlöny is közzétette.

A Magyar Népköztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény VI. fejezete rendelkezett a bírói szervezetről (36–41 §§), amely a járásbíróságok kivételével már új elnevezést használt az egyes bírói fórumokra. A vonatkozó paragrafusok értelmében:

  • A Magyar Népköztársaságban az igazságszolgáltatást
  • Ÿ a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága
  • Ÿ a felsőbíróságok
  • Ÿ a megyei bíróságok és
  • Ÿ a járásbíróságok gyakorolják. (36. §)

A Magyar Népköztársaságban a Legfelsőbb Bíróság elvi irányítást gyakorol az összes bíróságok bírói működése és ítélkezése tekintetében. A Legfelsőbb Bíróság irányelveket állapíthat meg és elvi döntéseket hozhat, amelyek a bíróságok számára kötelezőek. (38. §)

Az 1949. évi 9. sz. tvr. az igazságügyi szervezet átalakítása tárgyában rendelkezett a bírói fórumok új elnevezéséről.

Az eddigi Kúria mint a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága, az eddigi ítélőtáblák mint felsőbíróságok, az eddigi törvényszékek mint megyei bíróságok folytatják működésüket, az eddigi járásbíróságok pedig megtartják jelenlegi elnevezésüket. (2. § 1. bek.)

A törvényerejű rendelet értelmében a Legfelsőbb Bíróság

  • irányelveket állapíthat meg és
  • elvi döntéseket hozhat.

Ezek a bíróságok számára kötelezők! A feladat ellátására a Legfelsőbb Bíróságnál héttagú tanácsot kellett szervezni, amelyet a Legfelsőbb Bíróság elnöke köteles volt összehívni, valahányszor az igazságügy-miniszter valamely ügyben a Legfelsőbb Bíróság részéről irányelv megállapítása, illetőleg elvi döntés hozatalát szükségesnek tartotta. (5. § 2. bek.) Ez a héttagú tanács, az Elvi Tanács.

(A tvr. 1954. február 1-jéig volt hatályban, amikor is hatályba lépett a Magyar Népköztársaság bírósági szervezetéről szóló 1954. évi II. tv.)

A bíróságok elnevezése tárgyában külön igazságügy-miniszteri rendelet is született:88.000/1949 (XI.1.) I. M. sz . rendelet a bíróságok új elnevezése tárgyában

Az eddigi Kúria elnevezése: "A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága"-ra változott (1. § 1. bek.).

Az ítélőtáblák "felsőbíróság", a törvényszékek "megyei bíróság", a járásbíróság pedig továbbra is "járásbíróság" elnevezés alatt folytatta működését.

4.338/1949 (253) M. T. rendelet a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának irányelvei és elvi döntései tárgyában

(Magyar Közlöny, 1949. 253. sz. dec. 6.)

A rendelet hatálybalépésével a teljes ülési és jogegységi döntvények hozatalára, valamint ezeknek és az elvi határozatoknak hivatalos gyűjteményben való közzétételére vonatkozó addigi rendelkezések hatályukat vesztették. (11. §)

Megszüntette a rendelkezés a jogegységi tanácsot is.

A minisztertanácsi rendelet azt is előírta, hogy a rendelet hatálybalépése előtt hozott kúriai teljes ülési és jogegységi döntvényeket, úgyszintén a hivatalos gyűjteménybe (1912. évi LIV. Tv. 78. §) felvett kúriai elvi határozatokat az igazságügyi miniszter kezdeményezésére a Legfelsőbb Bíróság Elvi Tanácsának felül kell vizsgálnia. Az Elvi Tanács több mint 2000 döntést vizsgált felül, s ezeknek a legnagyobb részét hatályon kívül helyezte.

A tételes jogszabályok a Pénzügyi Közigazgatási Bíróságot, majd a Közigazgatási Bíróságot is felruházták a döntvényalkotás jogával. A vonatkozó jogszabályok ismertetése alább következik.

Pénzügyi Közigazgatási Bíróság

1883. évi XLIII. tc. a pénzügyi közigazgatási bíróságról

A törvény biztosította a bíróság számára a döntvényalkotás jogát. A döntvényt a bíróság teljes ülésében hozta és az elvi megállapodások mindaddig követendőek voltak, amíg eltérő teljes ülési megállapodás létre nem jött.

27. § A ministertanács felhatalmaztatik, hogy a pénzügyi közigazgatási biróság ügyrendjét rendeleti uton szabályozhassa.

Ezen ügyrend fog intézkedni az iránt is, hogy vitás elvi kérdések a pénzügyi közigazgatási biróság teljes ülésében döntessenek el, a mely teljes ülés elvi megállapodásai irányadók mindaddig, mig netalán eltérő teljes ülési megállapodás létre nem jön.

A m. kir. pénzügyminiszternek 1921. számú rendelete a pénzügyi közigazgatási bíróság ügyrendje tárgyában. 30–54. §§

Az ügyrend részletesen szabályozza a döntvényhozatali eljárás folyamatát, a teljes tanács (ülés) összehívásának, megtartásának rendjét.

31. § A pénzügyi közigazgatási bíróságnál tárgyalás alatt álló ügyekben előforduló vitás elvi kérdések a bíróság teljes ülésében döntetnek el, a mely teljes ülés elvi megállapodásai irányadók mindaddig, míg netalán eltérő teljes ülési megállapodás létre nem jön.

A bíróság teljes tanácsa: a pénzügyi közigazgatási bíróság összes bíráiból, elnökéből és az elnök által a jegyzőkönyv vezetésére kirendelt fogalmazóból áll. A tanácsban a bíróság elnöke elnököl, annak akadályoztatása esetén a rangidősebb bíró.

A döntvényeket az indokolással együtt az erre a célra 1884. január 1-jével megnyitandó "döntvénykönyvbe" teljes szöveggel be kellett írni valamint a hivatalos lapnak azonnali közzététel végett meg kellett küldeni.

A döntvényeket és azok indokait meg kellett küldeni a pénzügyminiszternek, továbbá a pénzügyi közigazgatási bíróság elnökének és bíráinak.

Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság

1896. évi XXVI. tc.a magyar királyi közigazgatási bíróságról

21. § A közigazgatási biróság előtt felmerült elvi jelentőségü vitás jogkérdéseket a biróságnak azon osztálya, melynek körébe az ügy tartozik, saját ülésében dönti el.

A döntvényekben foglalt elvi jelentőségü megállapodásokat a közigazgatási biróság illető osztályának tanácsai mindaddig követni kötelesek, mig azokat ujabb osztályülési megállapodás meg nem változtatja.

Az osztályülések megállapodásairól külön döntvénykönyvek vezetendők.

1897. évi 4634. M.E számú rendelet a m. kir. közigazgatási bíróság teljes- és osztályüléseinek ügyrendjéről

A rendelet részletesen szabályozza a teljes ülések és az osztályülések rendjét, valamint a döntvények meghozatalát és azok közzétételét.

A rendelet értelmében: A közigazgatási bíróságnak a közigazgatási vagy pénzügyi osztályban felmerülő elvi jelentőségű vitás jogkérdéseket a bíróságnak az az osztálya, amelynek a körébe az ügy tartozik, saját osztályülésben dönti el. (Törvény, 21. §)

A közigazgatási bíróság esetében a döntvényalkotás joga tehát nem a teljes ülést, hanem az osztályülést illette meg. Az osztályülés a bíróság elnökéből, másodelnökéből, az adott osztály tanácselnökeiből és bíráiból áll.

A döntvények annak az osztálynak a tanácsaira nézve kötelezőek, amely osztály ülésében a döntvényt megalkotta.

A rendelet 7. §-a értelmében az alábbi esetekben van helye döntvény hozatalának a bíróság előtt felmerült elvi jelentőségű vitás jogkérdéseknél:

  • ha valamely ügynek előadásakor, vagy az ügy felett folytatott tanácskozás alkalmával elvi jelentőségű vitás jogkérdés merül fel az előadónak vagy a tanács bármelyik tagjának abbéli indítványát, hogy a felmerült elvi vitás kérdés osztályülés elé vitessék, a kérdés fontosságánál fogva a tanács többsége magáévá teszi, s ehhez a bíróság elnöke is hozzájárul;
  • ha az ügy tárgyalása, vagy az ügy felett folyó tanácskozás közben a tanács tudomást nyer arról, hogy az előadottal hasonló ügyben a bíróság már ellentétes alapon nyugvó határozatot hozott;
  • ha a bíróság elnöke (másodelnöke) ellentétes elvi alapokon nyugvó tanácsülési határozatokról nyer tudomást.

A rendelet lehetőséget adott a döntvények megváltoztatására és módosítására is.

26.§ A közigazgatási bíróság osztályai bármelyik döntvényöket – megváltoztatás vagy módosítás czéljából – ujabb tanácskozás alá vehetik, ha ez iránt a közigazgatási bíróságot az érdekelt szakminister indokoltan megkereste, vagy ha ezt az illető osztály bármelyik tanácsának többsége szükségesnek tartja, és a közigazgatási bíróság elnöke a tanács többségének ezt az indítványát saját részéről is indokoltnak találja.

A döntvényeket az indokolással együtt az erre a célra megnyitott közigazgatási, illetve pénzügyi külön döntvénykönyvbe a hitelesítés után azonnal, teljes szövegében be kell írni.

A rendelet 24. §-ának rendelkezése szerint a döntvények és azok indokainak hiteles másolatát az alábbi helyekre, illetve személyeknek kell megküldeni:

  • a miniszterelnöknek,
  • a belügyminiszternek,
  • a pénzügyminiszternek, valamint
  • annak a szakminiszternek, akinek ügykörére a döntvények tárgya vonatkozik.

A döntvényeket közzététel végett meg kell küldeni

  • a Hivatalos Lapnak,
  • a Belügyi Közlönynek és
  • a Pénzügyi Közlönynek.

Felhasznált irodalom

  • Dobi Imre: A magyar döntvényjog fejlődéséről. In: Jogi dolgozatok. A Jogtudományi Közlöny ötven éves fennállásának emlékére. 1865–1915. Budapest: Franklin, 1916. 148–158. p.
  • Fodor Ármin: Magyar magánjog. 1. kötet. Budapest: Singer és Wolfner, 1899. 549 p.
  • Gaár Vilmos: Az új döntvényjog. =: Jogállam, 1913.XII. évf. 5. sz. 333–340. p
  • Gaár Vilmos: Döntvény. In: Magyar jogi lexikon. III. kötet. Budapest: Pallas, 1900. 84–88. p.
  • Dr. Kónya István: A döntvényjog alakulása. =: Magyar Jog, 1997. XLIV. évf. 5. sz. 266–272. p.
  • Schwarz Gusztáv: Magánjogunk és a döntvényjog. In: Újabb magánjogi fejtegetések. Budapest: Politzer, 1901. 1–22. p.
  • Schuster Rudolf: A m. kir. Kuria határozatainak közzététele. = Jogállam, 1935.XXXIV. évf. november–december. 365–370. p.
  • Tóth György: A döntvény-jog. = Erdélyrészi Jogi Közlöny, 1908. I. évf. 48. sz. 486–487. p., 49. sz. 493–494. p., 50. sz. 501–502. p., 51. sz. 511. p., 52. sz. 519–521. p., 53. sz. 527–529. p., 54. sz. 535–537. p.
  • Tóth György: Kanapé-pör a döntvényhozási jog körül. = A Jog, 1906.XXV. évf. 2. sz. 9–10. p.
  • Wenczel Tivadar: Magyar magánjog. Buda: Egyetemi Nyomda, 1868. 1–42. p.
  • Wenczel Tivadar: A magyar magánjog rövid áttekintése. Budapest: Pfeifer Ferdinánd, 1877. 1–11. p.