Betűméret
kicsinyít
alapméret
nagyít

Corpus Juris Hungarici

Werbőczy István Hármaskönyve

A 19. század kezdetén Kovachich Márton és fia megkísérelték pótolni a Corpus Juris hiányzó törvényeit és kijavítani azok hibás szövegeit. Az ún. régi Corpus Jurist 1848-ban adták ki utoljára. Az 1848 után hozott törvények gyűjteménye, a Magyar Törvénytár szintén viseli a Corpus Juris Hungarici nevet. Ez is hivatalos jellegű volt. Kiadását az 1880. évi LIII. törvénycikk a törvénytár, törvénygyűjtemény és rendeletek tárának kiadásáról és elárusításáról 1. §-a értelmében kizárólag az állam kezdeményezhette. Tudományos vagy gyakorlati magyarázatokkal ellátott törvénygyűjteményt azonban – ugyanezen törvénycikk 5. §-a szerint – ezután is bárki kiadhatott.

Ezen törvényi felhatalmazás alapján, magánvállalkozás keretében látott napvilágot a millenniumi emlékkiadás, amelyet a Franklin Társulat jelentetett meg 1896-tól. Kilencszáz év törvényhozását öleli fel. Ez az új kiadás pontos és könnyen olvasható, jegyzetekkel van ellátva és magyar nyelven is olvasható. A szövegkiadás és fordítás legnagyobb része (1301–1659) Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen kolozsvári egyetemi tanárok érdemei; az Árpádkori törvényeket Nagy Gyula királyi országos levéltárnok, az 1659–1740 közötti törvényeket Tóth Lőrinc nyugalmazott curiai tanácselnök, akadémiai tag; végül az 1740–1830 közt alkotott törvényeket Csiky Kálmán műegyetemi tanár adta ki és fordította.

 A millenniumi kiadás tartalmaz minden magyar törvényt Szent István királytól az 1898. év végéig, minden erdélyi törvényt 1540-től 1848-ig bezárólag, valamint Werbőczy Hármaskönyvét szó szerint. A kezdetben Márkus Dezső által szerkesztett, neves közreműködőket felvonultató sorozat 1830-ig bezáróan hasábosan latinul és magyarul közölte a törvénycikkek szövegét, hiszen  a magyar törvényhozás nyelve 1830-ig a latin volt, az 1832–36-os országgyűlésen hozott törvénycikkek már magyar nyelven születtek (kivéve az 1836. évi I. törvénycikként kibocsátott királyi hitlevelet). A Corpus Juris Hungarici millenniumi kiadása követte ezt a rendet, és az 1830 előtt született törvényeket hasábosan latinul és magyarul is közölték. A páros számú oldalakon a törvények eredeti, hiteles latin nyelvű szövege olvasható; a páratlan számú oldalakon ezek hű magyar nyelvű fordítása.

A jegyzetekben feltüntette az esetleges szövegeltéréseket és szövegvariációkat, ahol pedig tudta, pótolta a csonka törvények szövegét. Márkus Dezső minden törvény kapcsán feltüntette, hogy hatályban van-e még, módosultak-e egyes mondatai, szakaszai, illetve utal arra is, hogy melyek a törvényre vonatkozó rendeletek. Márkus írásából tudjuk, hogy számára a legtöbb munkát az 1848 előtti törvények hatályossági vizsgálatai okozták. Számos közjogi törvény ugyanis alakilag hatályban volt, a gyakorlatban azonban nem érvényesült. Vagy például az 1222. évi Aranybulla egyetlen intézkedése sem tekinthető hatályosnak, azonban szelleménél, céljánál fogva nem vesztette érvényét. Voltak olyan idejét múlt, elavult tartalmú törvények is, melyeket nem helyezett újabb törvény hatályon kívül, de rég nem alkalmazták már azokat.

A törvények mellett a gyűjtemény tartalmazza az 1867 óta 1898 végéig a magyar királyi kormány által kibocsátott azon rendeleteket, melyek a Rendeletek Tárában közzé lettek téve. A hivatkozott rendeleteknél a szerkesztő feltüntette a Rendeletek Tárának adott kötet- és lapszámát. Ezek a rendeletek főként a törvények végrehajtását szolgálták, vagy törvényeket pótoltak. A rendeleti joganyag feltüntetése egy mellékes célja volt Márkusnak. A millenniumi kiadásban megtalálhatók még, ha nem is szó szerint, a Horvát–Szlavonországok önkormányzati hatáskörében alkotott törvények. A könyvsorozatot 1905-ben tárgyszó-kötettel egészítették ki. Ez a jegyzék 1000-től 1899-ig terjedő betűrendes tárgymutatóból áll, mely a jegyzeteket is felöleli. A kiadvány 1948-ig élt, a közjogilag zavaros 1905. és 1919. év kivételével évente egy-egy új kötetet adtak ki. Márkus Dezső 1912-ben bekövetkezett halála után előbb Térfy Gyula, később Degré Miklós és Várady-Brenner Alajos, majd pedig Vincenti Gusztáv és Gál László gondozták a sorozatot. Elévülhetetlen érdeme a szerkesztőknek, hogy a századfordulótól a törvénycikkek indokolásának is helyet adtak a kötetekben. Ezeket a miniszteri indokolásokat 1901-től közölték. Kezdetben csak a fontosabbnak vélt törvények indokolását vették fel, majd pár év múlva az összes törvénynél megtalálhatók voltak a miniszteri magyarázatok. 1920-1922-ig tartó időszak indokolásait nem tartalmazta.