Nyomtatás

Ferdinandy Géza

Ferdinandy Géza
(Kassa, 1864. június 10. – Budapest, 1924. március 17.)

jogtudós, egyetemi tanár

Ferdinandy Géza 1864. június 10-én született Kassán, Abaúj vármegyében, a hidasnémeti Ferdinandy-család sarjaként. Édesapja Ferdinandy Bertalan, királyi tanácsos, Abaúj vármegye első alispánja, Kassa, Eperjes, Bártfa és Kisszeben szabad királyi városok főispánja volt. Ferdinándy Geyza, illetve Gejza névváltozatai ismertek. A család a nemesi címet 1794-ben nyerte el. Gimnáziumi tanulmányait Kassán kezdte meg, 1875-től Budapesten folytatta a II. kerületi főgimnáziumban, majd az V. kerületi főgimnáziumban fejezte be. 1883-ban kezdte jogi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen, 1888-ban szerezte meg a jogi doktori címet. 1895-től a budapesti tudományegyetemen a magyar közjog magántanáraként tevékenykedett. 1905-ben elnyerte a rendkívüli tanár, 1918-ban pedig a  nyilvános rendes tanári címet. 1903 és 1905 között publicisztikai tevékenységet végzett, értekezései megjelentek az Athenaeum, a Budapesti Szemle és a Századok című lapokban. Továbbá a Társadalomtudomány, Jogtudományi közlöny, Magyar közigazgatás, Magyar Jogászegyleti Értekezések, Ügyvédek lapja, Magyar jogi szemle, Jogállam című folyóiratokban.

1905-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, Concha Győző ajánlása alapján, aki így fogalmazott: „Mindezen dolgozatok Ferdinándy Gézának lelkiismeretes, gondos munkásságáról, buvárló erejéről, erős történelmi érzékéről tanúskodnak. Már e kisebb munkái érdemessé tennék őt, hogy az Akadémia tagjai sorába iktassa; a bennök jelentkező kiváló tehetségek erős rendszerező erővel, helyes jogászi érzékkel párosulva, újonnan egy nagyszabású művel gazdagították a hazai irodalmat, mely megválasztását egymagában eléggé indokolja. E mű Magyarország közjoga.” Az említett műben az 1848-ban módosított magyar alkotmányt történelmi forrásokhoz vezeti vissza, visszaállítja a jogfolytonosságot, a magyar közjogot pedig a Szent Korona jogával kapcsolja össze. Ekkor már 12 éve foglalkozott az alkotmányjoggal és a közjoggal. Az Akadémia az Aranybulláról írt pályamunkájára figyelt fel, a művet Vigyázó Sándor-díjjal jutalmazták. 1886-ban a Honvédelmi Minisztérium fogalmazó gyakornoka lett. 1889-ben segédfogalmazóvá, 1890-ben fogalmazóvá nevezték ki. 1907-ben osztálytanácsos, majd 1912-ben miniszteri tanácsosi címet szerzett, utóbbit az új véderőtörvények (1912:XXX.tc.) előkészítése által szerzett érdemei elismeréséül nyerte el. 1919-ben honvédelmi államtitkárrá nevezték ki.

Ferdinandy Géza hazánk egyik legkiválóbb közjogászának tekinthető. Munkássága nagyrészt a magyar közjog történetéhez, valamint az alkotmányjoghoz köthető. Az alkotmányjogon belül a Szent Korona-tannal foglalkozott részletesebben. Fiatalkorában nagy hatással volt rá Széchenyi István. A dualizmus híve volt, a későbbiekben azonban egyre több korrekciós javaslatot tett, írásaiban már egyértelműen a magyar államiság mellett érvel.

1924. március 17-én hunyt el, a budapesti Kerepesi úti temetőben helyezték nyugalomba, majd hamvait a Nemzeti Panteon alapítása miatt Hidasnémetibe szállították. Emlékét a Ferdinandy Gejza-díj őrzi, melyet a honvédelmi miniszter adományoz a katonai közigazgatásban tartósan végzett kiemelkedő munka, valamint a honvédelmi igazgatás korszerűsítése érdekében kifejtett átlagon felüli teljesítményért. A jogtudós profilképén ez a díj látható.

Szerzői gyűjtemény a DTT - Magyar Jogi Portálon

FaLang translation system by Faboba