Somló Bódog

Somló Bódog
(Pozsony, 1873. július 21. – Kolozsvár, 1920. szept. 28.)

jogász, jogbölcseleti író, egyetemi tanár

Somló Bódog, eredeti nevén Fleischer Félix, vagy ahogy külföldön ismerik, Felix Somló, 1873-ban született Pozsonyban. Izraelita családból származott, szüleitől már kiskorában megtanult németül. Édesapja, Fleischer Leopold szolgálati helyének gyakori változása miatt a gimnáziumot Zsolnán, Trencsénben, és Temesváron végezte el. 1891-ben Temesváron áttért a római katolikus vallásra.

Egyetemi tanulmányait Kolozsváron, Lipcsében, Heidelbergben folytatta, 1895-ben jogi, majd 1896-ban államtudományi doktorátust szerzett kitűnő minősítéssel. Már egyetemi évei alatt elhatározta, hogy akadémiai pályára kíván lépni, de diploma után nem volt szerencséje, többször is visszautasították munkakeresés közben. 1899-ben jogbölcseletből, 1903-ban politikából habilitált a kolozsvári egyetemen. Tanulmányai befejeztével angolul, németül és franciául beszélt, jól értett és olvasott ógörögül és latinul. Végül négy év hivatali munka után kinevezték Kolozsváron a Jogbölcselet és Nemzetközi Jog Tanszékre rendkívüli egyetemi tanárnak (1908-től rendes tanár), az 1916/17-es tanévben a kar dékánja volt. Legkedvesebb tanítványa Moór Gyula volt. 1918-tól Budapesten lakott, itt az egyetemen politikát, és nemzetközi jogot tanított.

Több barátjával (Vámbéry Rusztem, Berinkey Dénes, Jászi Oszkár, Jászi Viktor) megalapította a Huszadik Század című lapot, itt kizárólag közérdekűen tudományos cikkeket közöltek. Ez volt az első jelentős magyar szociológiai folyóirat. A folyóirat nevét ő adta, mert az első száma 1900-ban jelent meg. Egy ideig társszerkesztője, majd szerkesztője is (1903-1905) is volt. A lap, a programja szerint, " a szabad gondolat, és az osztályérdekektől mentes társadalmi kutatás fóruma kívánt lenni." Somló részt vett a Társadalomtudományi Társaság megszervezésében is. Rövid ideig titkára, majd választmányi tagja volt. Ennek célja a magyar tudományos és kulturális közgondolkodás korszerűsítése volt elsősorban szabadelvű tanok alapján. A csoportosulás és a Huszadik Század kezdetben független volt a politikai nézetektől, azonban 1906 után megváltoztak a vezetők és a körülmények, így lényegében a polgári radikális és szocialisták nézeteit közvetítették. Somló egyre inkább eltávolodott ettől a társaságtól. 1919-ben pedig betiltották a működésüket.

1903-ban jelent meg ennek az első alkotói korszakának egyik fő műve: Állami beavatkozás és individualizmus. Ebben azt vizsgálja, hogy mi a kapcsolat az egyén szabadságával összefüggő társadalmi folyamatok és az állam egy meghatározott tevékenysége, az állami szabályozás között.  Nagy hatással volt rá az Austin és Stammler-féle „helyes jog” elmélete, a Herbert Spencer-féle evolucionista szociológia és a Pikler-féle belátásos elmélet. Nem mindenben követte az előbb felsorolt jogtudósokat. Spencer nem támogatta az állami beavatkozást ellenben Somlóval, aki szerint az mindenképpen szükséges. Tovább fejtegette Austin és Stammler tanait: a jog legáltalánosabb fogalmi eleme nem az erkölcs, hanem a hatalom. Szakmai pályáját két nagy szakaszra lehet bontani: az első korszakban a szociológia, a társadalom fejlődésének problémái foglalkoztatták. Munkáinak nagy jelentősége volt a magyar szociológia megszületésében. E téren az objektív szociológia irányzata mellett köteleződött el. Jogelmélet terén elsősorban a jogalkalmazás, a szokásjog majd a helyes jog kérdésével foglalkozott. A második korszakában egy neokantiánus fordulat következett be. Inkább a filozófia és a jog alapfogalmai, jogi értékelmélet kidolgozása érdekelte. Emellett komolyan foglalkoztatták az etika kérdései is. Munkáit a hazai fórumok mellett az európai tudományosság vezető lapjaiban tette közzé, s külföldön már ekkor pozitívan értékelték munkáit. Zárkózott, visszahúzódó személyiség volt, aki édesanyja halála, majd balul sikerült házassága után magányosan élt. Az I. világháború kitörése egy ideig nem hatott ki sorsára, de befolyásolta gondolatait.

1920. szeptember 28-án a Házsongárdi temető evangélikus sírkertjében édesanyja sírjánál öngyilkosságot követett el. Őt is ott temették el. Az Erdélyi Szemle című hetilapban Várady Aurél jogász-politikus így búcsúzik tőle nekrológjában: "Sírjánál senkinek sincs joga úgy beszélni róla, mint a saját halottjáról. Somló a még mindig vulkanikusan forrongó és normális kialakulást nem találó 20. század koreszméi között jelentkező diszharmóniának a halottja."

Szerzői gyűjtemény a DTT - Magyar Jogi Portálon

Főbb művei:

Könyvismertetések:

Tovább a kategóriában: « Apáthy István Magyary Géza »