Nyomtatás

Berzeviczy Albert

berzeviczy albert
(Berzevice, 1853. június 7. – Budapest, 1936. március 22.)

író, a főrendiház tagja, a képviselőház elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke

Berzeviczy Albert 1853. június 7-én született a Sáros megyei Berzevicén nemesi családból. Iskoláit Kisszebenben, Lőcsén és Budapesten végezte, majd a kassai jogakadémián és a pesti egyetemen tanult. Francia, olasz és német nyelvtudást szerzett. 1877-ben szerezte meg államtudományi doktorátusát. 1881-től 1884-ig szabadelvű párti programmal az eperjesi kerület képviselőjének választották. 1883 és 1884 között a képviselőház jegyzője volt, majd 1884 és 1887 között is a szabadelvű párt színeiben volt tagja a Háznak. 1887 és 1894 között a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára volt, és az egyházpolitikai harcot a miniszterrel, Csáky Albinnal küzdötte végig, majd mindketten lemondtak. 1895 és 1898 között a képviseőház első alelnöke volt. 1896 és 1918 között az Interparlamentáris unió magyar csoportjának alelnöke volt, majd 1920-tól haláláig az elnöke.

1903 és 1905 között vallás- és közoktatásügyi miniszter volt, majd Tisza István bukásával ő is megvált a miniszteri tárcától. 1905-től egészen haláláig volt a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Az ellenzéki koalíció győzelme után, 1906-1909-ig, mint sok régi szabadelvű képviselő, ő is visszavonult a politikától, és irodalmi, tudományos és publicisztikai tevékenységére koncentrált. A koalíciós kormánybukása után ő is részt vett a Szabadelvű Párt újjászervezésében, és az ő indítványára vette vel a párt a Nemzeti Munkapárt nevet.A párt programjával Budapest 2. kerületének képviselői mandátumát szerezte meg. A választások kérdésében Tisza Istvánnal ellentétben ő a szélesebb körű választójog megvalósítását szorgalmazta. 1910-ben a képviselőház elnökévé választották gróf Apponyi Alberttel szemben. Rövid elnöksége idején a véderőtörvény-javaslat tárgyalásakor Justh Gyula pártja intenzív obstrukciót indított, amit nem tudott leszerelni, ezért 1911 novemberében lemondott az elnökségről. Képviselői mandátumáról 1917-ben mondott le, és a főrendiház tagjává nevezték ki, ahol bizottságokban tevékenykedett.

1924-ben A Ferenc József Tudományegyetem filozófiai kara tiszteletbeli doktorrá avatta, és szintén ebben az évben nyerte el az Akadémia nagyjutalmát Az abszolutizmus kora Magyarországon című négykötetes mű első kötetéért. 1927-től haláláig elsősorban a bizottsági munkában vállalt szerepet: a külügyi elnökeként, valamint a közoktatásügyi és pénzügyi tagjaként tevékenykedett. 1930-ban a kormányzó által akkor alapított Corvin-lánc első kitüntetettjei közé tartozott. Hosszú élete és pályafutása során számos társaság és egyesület tagja illetve vezető tisztségviselője volt, többek között a Magyar Pedagógiai Társaságban volt tiszteletbeli tag 1894-1918 között. A Magyar Olimpiai Bizottság alapító elnöke volt 1895-1904 között. 1899-től a Kisfaludy Társaság rendes tagja, majd 1923-tól haláláig elnöke volt. A Magyar Külügyi Társaság társelnöke, majd elnöke 1933-tól haláláig, és a Magyar Pen Club tiszteletbeli elnöke 1930-tól haláláig.

Mindezekre alkalmassá tette széles körű műveltsége, a liberális eszmevilágból táplálkozó világnézete, a közélet széles területein szerzett tapasztalatai, erkölcsi szilárdsága, tónusának tiszteletet parancsoló előkelősége. A róla szóló megemlékezések egyikének szóhasználata szerint literary gentleman, más megfogalmazások alapján a sárosi dzsentriből a nemzet nyugat-európaivá váló representative man-je maradt. Magatartását a jómodor, az emberi méltóság megbecsülése jellemezte. Fiatalon márványarcú embernek nevezték. Bizonyos szoborszerűség jellemezte már külső alakjában is. Ez az arisztokratizmus is magyarázza, hogy az utca népe sohasem emelte vállára, nem lett a nyilvánosság kegyeltje. Rendelkezett viszont az ékesszólás és az írásművészet adományával. Beszédeit, írásait is inkább a tömör, szabatos kifejezésmód, semmint a szárnyaló erő jellemezte. Meggyőzni akart szóban írásban, nem elragadni. Érdeklődésének középpontjában a jogon és közgazdaságon kívül a művészetek, a történelem, az oktatás- és művelődéspolitika kérdései állottak. Termékeny gondolatait mint szónok, előadó és közíró a tudós kifinomult stílusában adta elő.

Az irodalmi, tudományos és politikai élet közszereplője 83 éves korában halt meg Budapesten. Az Akadémia előcsarnokában tartott gyászszertartás után a családi sírboltban, Berzevicén helyezték örök nyugalomra.

Főbb művei:

  • A parlamentekről. Két népszerű előadás Berzeviczy Albert-től. Budapest: Franklin, 1900. 73 p.
  • Beszédek és tanulmányok. Budapest: Singer és Wolfner, 1905. 1-2. kötet
  • Programmbeszéd: 1910. április 24-én a corvintéri Vigadó nagytermében és az ápr. 27-iki pártvacsorán elmondott beszédek. Budapest: May J. Ny. 1910. 28 p.
  • Válogatott beszédek. Budapest: Lampel R., [191?] 127 p.
  • Az absolutismus kora Magyarországon, 1849-1865. Budapest: Franklin, 1922-1937. 1-4. kötet.

Irodalom:

  • Felkai László: Berzeviczy Albert, a művelődéspolitikus. = Magyar Pedagógia, 1998. XCVIII. évf. 1. szám 27-40. p.
  • Jónás Károly, Villám Judit: A magyar Országgyűlés elnökei. 1848-2002. Almanach.Budapest: Argumentum, 2002. 154-158 p.
FaLang translation system by Faboba